Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



2009. december 31. - Máriusz

  

Máriusz: Máriusz vagyok, a fényben szóló. Te ki vagy? (bemutatkoztam J)

Csoport: Üdv, Máriusz. Így év végén szeretnénk megkérdezni néhány dolgot tőletek. Hogyan látjátok az elkövetkezendő 2010-es évet? Mire hívjátok fel a figyelmünket, mi várható?

Máriusz: Mindenekelőtt azt tudósítanám, amit ti úgy hívtok, hogy közvetítés. A közvetítés folyamata megváltozott. Úgy képzeljétek el, mintha eddig börtönbe zárva lettetek volna…bár tudom, hogy ez egy nagyon extrém példa, és kérlek, hogy tényleg csak példának tekintsétek.  Eddig mi kívülről látva adtunk csak képet, hogy hogyan érzékelünk benneteket. Minden közvetítés során rövid időre adtatok csak betekintést, ami azért volt így, mert az anyag blokkolt világába nehezen láttunk bele. Sokszor elmondtuk, hogy nem vagyunk mindent látóak, de ti mégis ezzel ruháztatok fel minket. A mostani közvetítésekben nem ez történik, mert azt hozzuk vissza nektek, amit ti mondtatok el, vagy hoztatok át álomállapotban hozzánk. A tudattágulás következménye, hogy egyre gyakrabban találkozunk különböző beszélgető körökben. Ezeknek a beszélgetéseknek az összegzését mondom én el. Én nem mondok nektek újdonságot, csak visszaszivárogtatom azt, amit tőletek tudok.

Szinte mindenhol megváltoznak majd a közvetítések minőségei ekképpen. Ezért nagyobb valószínűségű minden, amit eddig hallhattatok. Mert ezt tőletek tudjuk.

Ez az évforduló a ti időmérésetek szerint fontos, mi nem ehhez mérjük a fordulópontokat. De a ti kedvetekért áttekintjük ezt az időszakot. Én egy képet látok, ami zendülő vetéshez hasonlít. Úgy fordítanám, hogy az elkövetkezendő időben nagyon sokan ébrednek tudatára annak, hogy ez a földi élet, a földi életük túlmutat egy létidőn. Váratlan ébredések is történnek. Inkább tömeges ébredéseknek mondanám. Tudom, hogy sokszor hallottátok már a forrásban lévő víz példáját. Most a buborékok sokasága indul a felszín irányába. Ez, azt gondolom egyrészt egy könnyebbséget jelent a számotokra, hogy nemhogy nem vagytok egyedül, de kevesen sem vagytok. Másrészt azonban okoz egyfajta tumultust.

A legnagyobb segítség számotokra a HÁLA. Hálával gondolni arra, hogy felébredtek, és nem haraggal, hogy csak most ébredtek fel. Nem hárul rátok e tekintetben nagyobb feladat, mégis egy csodálkozás lesz veletek, aminek számtalan oka lehet: hol voltak eddig, mit okoz ez a tömeges ébredés….

Az ébredéssel együtt jár egyfajta káosz. Kíséreljétek meg úgy elképzelni, hogy ti régóta nyitott szemmel ültök egy nagy teremben, ahol sokan alszanak emeletes ágyakon. Aztán ezek az ágyon alvók elkezdenek ébredezni, törölgetik a szemüket, nyújtózkodnak, és ez okozhat egy kaotikus látványt. Persze egyfajta feszültséget is. A „Na, gyerünk már, gyerünk már a tusoló irányába!” feszültsége ez. De nem érdemes ezt sürgetni. Ha sokan mozdulnak egy irányba, talán lökdösődés, taposás történik, de nektek nem dolgotok, hogy rendet teremtsetek. Örülj neki, hogy ti már lezuhanyoztatok!

Ez az időszak várható. Egyrészt nagyon markáns és fontos része az átalakulásnak. Másrészt fokozottan kérlek benneteket, hogy ne legyetek türelmetlenek! Mindennek megvan a maga rendje. Ébredők, nyújtózkodás, mosdó, reggeli, és ezek után jöhet az indulás.

Egyik oldalról ezt kívántam elmondani, a másik oldalról viszont azt, hogy mivel általatok (a párbeszédek révén) nagyobb betekintést nyertünk „belétek”, így állíthatom, hogy hathatós segítségre számíthattok. Eddig jószerivel csak találgattunk, hogy miben számítotok ránk, de most már jól kirajzolódtak a dolgok. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a kívánság, és a teremtés között erős különbség van. Nem érdemes, és nem is vagy képes a 3D elmúlt világában vágyakat beteljesíteni.

Abban tudunk segíteni, hogy meglássátok a teremtő gondolatok, és az eredmények elérése közötti különbséget. Ez nagyon más, és valószínűleg ebből adódott félreértés. Például, ha valaki azt kívánta a segítőitől, hogy építsenek neki egy házat, azt bátran mondhatom, hogy nem tudtuk megvalósítani. Azonban, ha azt kéri, hogy segítsük egy házhoz, amivel összeillik, oda el tudjuk kalauzolni. Szerintem egy kicsit összekeveredtek ezek a szálak. Mi az anyagi világban nem tudunk manifesztálni, ennek tudói és teremtői ti vagytok. Viszont a fantázia működtetésében, abban tudunk támogatni benneteket.

Csoport: Nagyon jó, hogy visszahozzad azt, amit mi mondtunk. Mi segítene abban, hogy mi magunk is emlékezzünk arra, amiről beszélgetünk odaát (álomállapotban)?

Máriusz: Jó ütemben haladtok, gyorsabb is a tervezettnél. Sokat nem kockáztathatunk. Van egy ritmusa ennek a tiszta tudatúvá válásnak. Előre 3-at, aztán vissza 1-et. Táncszerű mozgása van a dolognak. Azt gondolom, nem kell gyorsabb ütemben haladni, így is meglepő gyorsasággal fejlődtök. Gondolj csak bele! Ezelőtt 20-30 évvel a közvetítés még kuriózum volt, ma már ezt a ti köreitekben hétköznapinak tartjátok. Vagy ott van a DNS tökéletesítésével, és az egészség harmonizálásával való dolgaitok. Mindenféle fizikai beavatkozás nélkül áll helyre a harmónia, ezt nem gondoltátok volna néhány éve. Most pedig a legtermészetesebb dolog. Tehát gyorsan haladtok, és ennek van ritmusa. Semmit nem kell sürgetni.

Csoport: Hogyan látod, mennyire használjuk az új energiát?

Máriusz: Újra arra kérlek, ne legyetek türelmetlenek! Valószínűleg mindenki biztat benneteket, azonban, ha őszinte akarok lenni a nevemhez, akkor azt kell, hogy mondjam, eddig még csak tanultátok az új energia használatát. Ez olyan, mint amikor egyetemre jártok, ahol időnként találkoztok gyakorlati helyzetekkel, de nincs még rá jogosítványotok. Az új energia használatának vannak feltételei, amik nemcsak egyénileg teljesítendők. Elképzelhetetlen, hogy 3-an 100%-ban használják az új energiát, 6 milliárdan pedig semennyire. Ahhoz, hogy az új energiát használatba vegyétek, el kell érni az ideák mezejét.

Ti, bár különböző módon, de egy mezőben mozogtok. Ami várható, hogy ti, akik a mező felső részében vagytok, könnyen hozzá fértek majd a fantáziahordókhoz. Akik az alján vannak, azok vagy általatok merítenek majd, vagy a pusztán anyagban megélt dolgokat használják analógiásan. Ezért azt mondom, hogy eddig még tanultátok az új energia használatát, de úgy igazán még nem vettétek birtokba. De ettől ne keseredjetek el, mert nagyon közel az idő, amikor tömegesen használjátok majd. Nem teljesen voltam igaz az előző példa során, ugyanis kísérleti módon használtátok már az új energiát, csak nem ebben az általatok érzékelhető világban manifesztálódott.

Tegyük fel, hogy egy festőművész vagy. Tudod, hogy a festőművész úgy alkot, hogy a fejében kialakul egy kép, amit vázlatol, majd kiszínez. Most pont abban a pillanatban kérdeztél rá a folyamatra, amikor a fejedben lévő kép már kristálytiszta, és megformált. Én azt mondom, szerintem kész. Te meg számon kérsz, hogy „hát nincs egy vonal sem a képemen”.

Ahhoz, hogy isten-emberként éljetek a Földön, visszatérnek hozzátok a kibocsátott gondolataitok, és úgy zúdulnak be, mintegy elárasztott házba a víz. Nyilván, aki sokat gondolkodott, sok gondolat érkezik vissza hozzá. Ez megterhelő. Az isten-emberré válásban, az ár-apálymozgásban van egy nagyon meghatározó vonal, egy arány, vagy százalék. Mondjuk 51%. Úgy képzeljétek el, hogy a létezéseitek, álmaitok során felléptek úgy 70%-ig, majd nappal visszacsorogtok 45%-ig. Amíg 50-35 az arány, az is fárasztó, de különösen fárasztó, hogy az 51%-ot nehezen lépitek át rendre. Úgy képzeljétek el, hogy éjszaka Istenek vagytok ennek a tudatában, nappal viszont bárhogy is igyekeztek vissza, csak 49%-ra juttok. Valahogy ezt nehezebben élitek meg, mint a 60%-40%-ra csorgását.

Egy jelenetet látok az életedből, elmondom, hogy jobban értsétek.

A jelenet az, amikor az autóddal a dombon nem, vagy nagyon nehezen tudtál felmenni. (Megj: csúszós út, tél, domb. Nem tudtam felmenni, mert a csúszós út miatt nem értem el a holt pontot, és ezért mindig vissza kellett csorognom a dombon. Újra és újra, nagyon sokszor kellett nekimennem az autóval, hogy följussak.) Nem az a baj, hogy túl sok volt a föl és a vissza, hanem az, hogy nem tudtál átjutni a holtponton. Te is látod, és mi is látjuk, hogy sikerül, de lehet, hogy még 30 nekifutást igényel. Ez okozhat elkeseredettséget, hitehagyottságot.

Az a fontos, hogy tartsatok fölfelé, és ne adjátok fel! Persze, én könnyen mondom innen. Újra hangsúlyozom, hogy nem tudom, hogy ez a holtponti hatás kire hogyan hat, és ki hogyan fogja megélni. Tehát fontos, hogy ne adjátok fel! Persze, az autót otthagyhatnátok a dombon, de az a helyzet, hogy ezt ti is tudjátok, hogy senki sem viszi fel helyettetek. Egyetlen kérdés van csupán, hogy ott, akkor, lendületben próbáljátok, vagy fújtok egyet, és utána indultok neki újra.

Arra szeretnélek emlékeztetni benneteket, amit egyébként is tudtok. Ezt tényleg ti választottátok, hogy erre az időszakra itt legyetek. Hosszú, hosszú kiválasztás után ti vagytok azok, akik részt vehettek az átalakulási folyamat e szakaszában. Ezt nem lehet ilyen könnyen feladni. Persze hozzáteszem, hogy nem is tudnátok. Mondok egy példát. Orvos vagy, és egy tömegbalesethez érsz. Egyszerűen nem teheted meg, hogy ne orvosként viselkedj!

Tedd a dolgod, hisz azért vagy ott! Biztatlak titeket arra, hogy ne veszítsétek el a türelmeteket, és a festő hasonlat legyen veled. A fejedben kész a kép, vázolni és kifesteni.

Csoport: Köszönjük. Neked van-e kérdésed vagy kérésed hozzánk?

Máriusz: Igen. Annyi hogy bátran fogalmazzátok meg, hogy mire van szükségetek, és, hogy mi miben tudunk benneteket támogatni.

Akkor most a földi neveden elköszönök tőled.

Üdvözlet Csilla!

 

 

 

Vissza a közvetítésekhez