Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

ŐSMESE

 

A Forrás a maga végtelen kiteljesedésében, derűsen létezett és éberen figyelt. Egyszer csak megszállta a vágy, hogy megtudja ki is ő, hogy megismerje önnön magát. Az eredetben rés támad, meghasadt. Így megkettőzve, létrehozta önmagát. És örült, mert érzékelte saját világát a kettőben, mert ő visszatükröződött. Örült a teremtésnek, és a viszonyításnak, no meg a tudásnak. El is nevezték magukat Királynak és Királynőnek.

A teremtés öröme gyümölcsöt termett: létrehozták, megszülték a hercegeket, és hercegnőket. És most már ismerték a sokasodást, a tágulást. S mivel minden herceg és hercegnő a Forrás tudásával bírt, sorra teremtették a galaxisokat, bolygókat, a fényt, az árnyékot, a mozgást, a formákat és el is nevezték, meg is jelölték őket, hogy megkülönböztethessék és egyediségüket láthassák. De mindig is tudták, hogy ők és a Forrás egyek.

Egyszer csak megszűnt a kiterjedés, a tágulás, a fejlődés. Az energiák már nem mozdultak, mert nem volt vágy. Tudták, bármikor visszatérhetnek isteni formájukba.

Ekkor bátor vállalkozókat kerestek univerzum szerte. Azokat, akik belépve a tűzfüggöny (elektromágneses mező) mögé, elfelejtik isteni eredetüket. Lelkük burkát csillaghazájukban hagyják, s csak egy vékony fényszál biztosítja őket, és kipróbálják a legsűrűbb energiát, az anyagot, mely tartja a stabilitást. Ez sűrűségben a legtávolabbi pont az Egytől.

Előlépett Gaia és vállalta szabad akaratából, hogy isteni mivoltát belsejében megőrizve belép a felejtés fátyla mögé, leképezi az Univerzum világát, mintázatát, s anyagba sűrűsödve mutatja meg az Univerzumot, így próbálva ki önmagát.

Az emberangyalok, akik segítettek létrehozni Gaiát lettek az emberek. Sokat tapasztaltak, így gazdagították a tudást, legfőképpen az elkülönülést, a polaritást. Az erő összpontosult ide. Ez lett a kilépés traumája. Az anyag, a súly vitte pályáján Gaiát, s vállalt útja lehanyatlóban volt.

Ekkor az angyalok rendje megajándékozta Gaiát a Forrás könnycseppjével, a vízzel. Új forma serkent, újfajta élet jelent meg a Földön, a növényeké és mi emberek is átalakultunk. Testünk nagy részét víz alkotja. Létrejött az érző anyag, melyben megmutatkozott a fájdalom, a félelem, a szeretetlenség, szomorúság.

S a távolság egyre nőtt.

De Gaia örült és újult erővel élte feladatát: a sűrűségbe fagyott mintát, felejtést, elszakadást, polaritást. Vágy fogta el: „Olyan akarok lenni, mint a Királynő, hogy megéljem női minőségem”. S mivel a Föld a szabad akarat bolygója, így is történt. Lemúria lett a kultúra, ahol az emberek a Pleiádok segítségével szigetekbe álmodták a bolygót. Lemúria: emlékezés a tudás állapotára, a tánc, az ének a kreatív világ, a galaktikus gyógyító központ. Lemúria útját beteljesítve, felemelkedett, de sokan vízbe vetették magukat; ez jelképezi immáron az anyától való elszakadást.

Most a Király minőségét szeretném élni, szólt Gaia. És az Atlanti-Óceánban létrejött Atlantisz, az intelligens technokrácia. Szíriuszi mesterek kísérték e világ megalkotását. Kísérletek az energiamezőben, a rögződések, a standard formák kialakítása, víz alatti városok, a szexualitás és életerő kipróbálása jellemezte e világot.

A különbözőségek egységesítése méret, forma és energia terén, és a hierarchia kialakítása is megjelent. A feszültség egyre fokozódott. Az elektromágneses mező - az Univerzumot megrázó zúgással - szétrobbant.

Egyszer, és csak egyetlen egyszer avatkoztak be az égi vezetők, hogy új hálót teremtsenek, és újra kialakuljon a Yang korszak. A maszkulin út keresi a beteljesedést, a haladást a tudatosság felé, a kísérlet, a próba révén.

E lehetőség a második évezred végéig szólt.

A karma törvénye kimondja: Ne legyen új Atlantisz. Minden oldalt tapasztalj meg ember, így éld meg a teljességet. A karma törvénye az emberekben sejtszinten is megjelent. És útját bevégezve Gaia nyugalomra vágyott, hogy ponttá zsugorodva megpihenjen.

1887-ben az emberek kollektív tudata a Galaktikus Tanácshoz fordult: emelkedhessék fel a gyönyörű érző bolygó, Gaia, és az emberek együtt láthassák meg a fényt.

1987. augusztus 17-én létrejött a Harmonikus Konvergencia, a felemelkedés terve. Megszületett a csoda, mert most az anyag hívja meg a szellemet, nem fordítva. Megszólaltak a szignálok, a mélyen rejtező tudás aktiválódni látszott. Az anyag harmadik dimenziós világa emelkedjék fel az ötödik dimenzió kreatív, átlátszó létezésébe. Új csoportok jöjjenek létre, neveztessék őket szív közösségeknek, működésüket a könnyedség jellemezze. A lelkesedés vezesse őket útjukon, a bőség legyen jutalmuk. A polaritás és küzdelem szűnjön meg. Kötelékek helyett kapcsolatok alakuljanak.

2003. november 8-a a Harmonikus Konkordancia, az egybeesés ideje. Az isteni terv találkozik és összekapcsolódik az emberi tervvel. Az isteni terv, amely azt kívánja, hogy kijusson, tapasztaljon, megteremtse az öntudatát, és megtegye a teljes kört, az emberi terv pedig a túlélés, hogy szeretetben, bizalomban megőrizze önmagát a Forrástól való legtávolabbi ponton.

Most az egység megteremtődik úgy, hogy az anyagba sűrűsödött indivídum megőrzi öntudatát, nem olvad be, hanem beáramlik és összefonódik.

Fényküldöttek, fényhozók, indigók, kristályok és shaumbrák indultak útra a szignálok hallatán. A kvantumugrás azt jelzi, hogy az emberi tudatosság új szintre emelkedik. Gyors változások nyomán létrejön a többdimenziós tudatosság. Pusztán az öröm és szenvedély vezérel, a szenvedés és a félelem leolvad. A harmadik dimenzió véges energiája új létbe lép, és az ötödik dimenzió potenciáljaiban teljesíti ki vágyát. Megérkezik az energiától duzzadó kreatív megoldás a Gnoszty. Az új létező már nem vibrál a polaritás világában, hanem tágul és sugárzik. Gyönyörű új potenciálok végtelen sorát hozza létre. A fejlődés felgyorsul, a linearitást felváltja az exponenciális haladás. Kialakul az egyetemes nyelv, az isteni geometria. A fény eléri a vizet és vele egyesülve létrejön a csoda. A lelkek összeolvadásában éljük meg a teljességet, a lélek szabadságát. A galaxis,  az univerzum lélegzetvisszafojtva figyel ránk.

Új, soha nem látott teremtési fázis veszi kezdetét.

 

Vissza a közvetítésekhez