Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 2008. június – Quan Yin

 

Quan Yin: Üdvözöllek benneteket! Nagyon örülök, hogy engem választottatok. Tudjátok, néha jólesik a csendes mosoly.

Csoport: Azt szeretném megkérdezni, hogy mit jelent a neved?

Quan Yin: Nagyon örülök, hogy valakinek elmondhatom. Yin, a női energiák királynője. De ez nem igaz. Mert ez az Én nevem. A fény, amely folyékonnyá válik, és ennek a nevemen túlmenően nagy jelentősége van. Időnként, amikor azt hiszitek, hogy tudjátok a dolgokat, álljatok meg és tegyétek fel a kérdést: Valóban így van? S meglátjátok, meglepően kedves válaszok érkeznek. A fény, amely folyékonnyá válik, azt jelenti, hogy az istenképetek a fénnyel azonosul. Bárhová is mentek, bárhogy is hívják a nemzet istenét, őt mindig fényben fogjátok látni. De ez most valami mássá alakul át. Amit most itt hagyok nektek a szívetekben, egy érzés. Nem akarom megnevezni, de ez az érzés betölt titeket. Ha egy kicsit odafigyeltek, máris megjelenik. Ez vagyok Én.

Csoport: Tudod, nagyon nehéz szavakba önteni, mégis megpróbálom leírni, mit érzek. Elképesztően finom, kedves, könnyed, átjáró, kitöltő szeretet.

Quan Yin: Igen. És bizsergető. És már nem tudod, hogy hol vagy Te, és honnan kezdődik a pamlag, amin ülsz. Ha ezt a végtelen finom érzést kiterjeszted, akkor nincs kérdésed azzal kapcsolatban, hogy mi az amivel hozzájárulsz a Világ, a Föld átalakulásához. Nincs ellentmondás ebben. A harag, fájdalom, féltékenység, nem tolom ki, csak egy alaprezgést adok hozzá. És még annyit tennék hozzá, ha megéreztétek ennek a szépségét, terjesszétek ki mások felé! Én biztosítom a belélegzést. Ha megidéztetek, engedjétek ki mások felé.

Csoport: Miért érezted úgy, hogy most jönnél hozzánk? Miért jó most számodra az energiamező?

Quan Yin: Mert Én csak a tiszta lelkekben tudom kifejteni hatásomat, és most éreztem a legerősebben, hogy be tudom tölteni azt a teret, aki vagy, akik vagytok. Ez egy ajándék. Ez egy változás. Ez legyen az iránytűtök, amikor e planétán közlekedtek. A megsebzett Föld, a megsebzett emberek, a megsebzett állatok gyógyulnak. Azért is nyújtom át az ajándékom, mert nélkülem nincs áttetsző szerelem. Talán beképzeltségnek gondolhatjátok, de nem az. Talán megértettétek, hogy ez nem a hagyományos földi kapcsolat minősége. A hagyományos földi szerelem a testnedvek vonzására épül, egy szexuális vággyal párosul. Az Én minőségem a tudatok egyesülését hívja életre, ami nem zárja ki a szexualitást. Átkapcsolódnak dolgok. Átkapcsolom, mert átkapcsolhatom. Sokkal tisztábbá válik a rezgés. Befogadásra. Egy kristály lép működésbe bennetek. Ez a szerelem nem igényel hagyományos udvarlási fázist, de igényel egy beavatási folyamatot. A Föld, a Földön élők közül talán senki nem így élte/éli meg a szerelmet. Az átalakulás során ez már nem csak ajándék, hanem szinte elengedhetetlen dolog. A tiszta egyesülés, a tánc, a tánc a szívben az, ami különleges. Nem páros. Szerelmes lehetsz valakibe, anélkül hogy kifejezné viszont szerelmét. Ha azt érzed, hogy ezt az áttetsző fátylat rá tudod borítani, csak öleld be. Nem függvénye hogy bólint e vagy sem. Minthogy a szél sem kérdezi meg hogy lebbentheti-e a falevelet. Csak lebbenti. És a falevél ujjong a szélben. Nem kell erről hosszú tárgyalásokat folytatni. A szél dolga a simogatás, és lebbentés. Lebbent és nem mérlegel, hogy egy falevelet lebbent vagy egy egész sor falevelet, s lesz belőle levélszőnyeg. Megértem ezt a földi szerelmet. Megértem, mert Én vagyok a megértés és a megélés maga. Azonban, ha földi lény lennék, nagyra nyitnám ám a szemem. Persze a Ti szerelmetek megidézhet egy istenélményt, de Én súlynak látom. A megélhetés, a gyerekek felnevelése ezt igényli? Csak most Én kérdezem: ettől lesz a szerelem, az ami? Ettől lesz biztonságos. Miért gondol egy pár arra, hogy szerződést köt, hogy majd számon kéri a szerelmet egymáson. Helye volt ennek a szeparáció idején, csak ez a háló. Ideje lenne felgöngyölni.

Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mit csinálok most. Mondtam írok. „Az mi?”- kérdezte Quan Yin. Elmagyaráztam.

Quan Yin: Óh értem. Lenyomatot készítesz. Egy lélek életének lenyomatát is össze lehet olvasni. Ha a Te életeid lenyomatát összeolvasom:
„BÁR HA TUDNA, SZÁLLNA. CSAK AKARNA.
DE ÓH, AKARNI VAJON MIKOR FOG!?”

Csoport: Huh! Ez igen! De igencsak szomorkás. Nem lehetne a végére azt mondatni, hogy MOST?

Quan Yin: Milyen furcsa is az ember. Nekem ez mást mond. Minden alkalommal a repülés ígéretével érkeztél, csak a tündöklést kerested. De elolvasom neked a potenciáljaidat is.

   „ARANNYÁ VÁLIK A SZÁRNYA, MAGASBA TÖR, S A NAPBA NÉZ!” 

 

Vissza a közvetítésekhez