Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mix, Szória és Mória
2013. február 4.
 
No, hát szép jó estét kívánok!
Az én nevem Mix. Na jó, tudom, nem engem vártatok.
Köszöntetek?
Válasz: - Igen!
A tisztes pozícióm a porondmester. Az a helyzet hogy mi is készültünk. Figyeltük ám föntről, hogy milyen helyes dolgokat fogalmaztok meg. No, én csak kevés időt kaptam. Ám azt igyekszem kihasználni. Jól megmerítkezni ebben a csodálatos, optimista energiában (megj.: ezt enyhe iróniával ), ami itt kialakult a Földön. Mondtam is a bratyóknak ott a galaxisban: Te, tényleg igaz, hogy ez a Föld nagyszerű hely. Az emberek úgy örülnek neki, hogy ott lehetnek. Nevetnek, mosolyognak. Jelezték, ők is a Földre készülnek. Mondtam is, csak menjetek, menjetek. Lesz nektek nagy boldogságotok!
Szóval, hogy szavamat el ne felejtsem, mert beszélni azt tudok, így aztán engem jegyzetelni nem könnyű, de ne törődj vele semmit, nem mondok igazán lényegi dolgot.
 
Én vagyok a porondmester, és mi is készültünk.
Azt láttuk, hogy keményen húzzátok a Föld körüli energia mezőt. A minősített többség húzza, húzza az egyik dimenzióból a másikba. Kiáltottunk nektek mi, akik angyali minőségben vagyunk, hogy álljatok le… Megjöttetek! 
Ti csak húzzátok, húzzátok, huú…… Kérdezem, átjutottunk-e már? Azt hittem, székrekedésetek van. Egyetek inkább aszalt szilvát, minthogy áthúzzátok a 7. dimenzióba a mezőt.  Gondoltam, ti a 7. dimenzióban lesztek, mire én odaérek. Nem győztelek követni benneteket. Mondom a többieknek, akik csak várakoznak mellettem eme nemes pozícióra, amiben én vagyok ugye, hogy mi is itt a helyzet, hogyan is mondhatnám el nekik: Az emberek BOLDOGOK! Egytől egyig boldogok! Mutatom nektek, röviden magyarázom… (megj.: hatalmas grimaszokkal mutatja azt, hogy mennyire vagyunk boldogok, további fintorok, vicsorgás, és nem örömmosoly! )
 
Lazítsatok! Halló, lazítsatok!
Na, szóval, ebből az alapállásból indulunk. És mivel én gyakorlott szóló vagyok, ugye érzitek a szóforgásomon, ezért aztán kénytelen vagyok két illusztris vendégnek is helyet adni.
Jeleztük előre, csak ezt néhányan titokban tartottátok. Nem baj, mert itt aztán már többen megírták a Földön, mi a titok. Mi a titok és mi lepleződik le.
Szória az egyik vendég, Mória a másik.
Egyébként ők egyek, csak mellesleg megjegyzem, ők hasadt lelkek. Semmi baj Semmi skizofrénia. Csak nektek segítség, mert Szória a mókás szórakoztató - mondjuk úgy, a női befogadó oldal. Egyszerű és mosolygós. Mória kicsit komoly és méltóságteljes, a tudomány embereinek, a logika embereinek is megpróbál magyarázatot adni. Én nem mindig értem, bevallom nektek. Majd ha szóltok nekem, hogy barátom fordítsd le a szavát, mert nem értjük, akkor én itt termek és elmondom nektek mi  a tanulság, mert a többi nem érdekes.
Az odavezető út, képletekben, kvantumokban, regressziókban, egyenletekben meg mi nyavalyában vannak felvetve, de őket ez élteti. Hát, legyen meg nekik is a mókájuk!
 
Komolyra fordítva a szót, mert lassan nekem mennem kell. Köszönöm szépen, hogy ilyen gyönyörűen összeültetek, itt a boldog bolygón. Szeretném a figyelmetekbe ajánlani és tisztázni. Nem makulátlan a csatorna. Megpróbálkoztunk a kvantumfizika néhány ismeretterjesztő tudományával. Hát kurkásztunk a fejében, de hát… Társadalmi, gazdasági helyzet, BUX index, spirituális meditáció. Nos, hogy lesz ebből kvantum film?  Erről bizony le kell mondanunk. Idővel majd valaki másnak átadjuk ezt a tudást is. Szálljon meg benneteket a tudomány, és bizonyára, az üzenet is beérkezik.
 
Na, akkor még egyszer, mert én is elfelejtem, mit mondtam. A párbeszéd az egyszer veletek jön létre, s az nagyon jó. Köszönöm a kellemes csilingelő nevetést.
Nem bírtam az összes kérdésetek megjegyezni, meg aztán nem is értettem, milyen kampókról beszéltek nekem. De majd szépen ügyesen elmondjátok annak, akinek fel akarjátok tenni a kérdést.
 Néhány dologra igyekszünk választ adni. Ez az igyekszünk királynői vagy királyi többes, mert ugye én lassan elmegyek, de a párbeszéd így is értendő. A két résztvevő is jól megbeszéli egymással, hogy látja az egyik, és hogy látja a másik oldalról. Amúgy nálunk az érzelem és a logika teljesen barátságban van. Nekik mintegy nehézséget okozott szétválni, de kértük, hogy ezt tegyék meg.
Szóval, a csatorna nem hibátlan, ti hibátlanok vagytok, és én is hibátlan vagyok. Ez itt nyilvánvaló. És amit még szeretnék elmondani nektek, hogy valóban örülünk neki, ha ez itt egy folytatásos sztori lenne. S újra és újra megnyilatkozhatnánk. Ebben az igen kedves, igen magasröptű és önbizalommal teljes társaságban (megj.: csendes, finom iróniával). Ezt itt tisztán éreztem, amikor ide jöttem.
Mondtam is Szóriának: Te, lemegyek a mezejükbe, mondom, lemegyek a mezejükbe! (megj.: feszítve, erőlködve)
 Fogom a grabancodat! - válaszolta nevetve. Te, én nem biztos, hogy lemegyek a mezejükbe, mert nem biztos, hogy jó lesz nekem. Szóval, mi nagyon jók vagyunk, ti is nagyon jók vagytok, de a csatorna nem feltétlenül. Nézzétek ezt el neki.
 
Szóval van-e kérdésetek?
- Talán majd egy következő alkalommal. - válaszoltuk neki.
Jaj! Kérdezzem én magam? Bátran kérdezzetek! Szívesen elmondom, nálunk sem úgy megy, hogy bárki, aki csak akar, megszállja a másikat, lejön az embereket ijesztgetni! Felkészítő tanfolyamokon kell részt venni annak, aki ilyen helyzetbe akar kerülni. Aztán vár. Ki az, aki elfogadna? Az ott, távol, Dél-Afrika, Johannesburg? Nem, nem, nem. Nem, mégsem lesz csatorna. Akkor Stockholm? Valami alakul? 5-10 év, na, na, lesz valami? Szóval könnyed laza életet élünk, akik mintegy a tolmács szerepét vállaljuk. Komolyra fordítva a szót, és tényleg örülünk neki, hogy egyre többen fogadjátok be a tudatotokba azt, hogy nem csak jó mellű, csípejű emberek bírnak tudattal, hanem a kevésbé jó mellű, csípejű emberek is. Tehát, hogy velünk is kommunikáltok, ez megtiszteltetés számunkra. És ezzel bővül az Univerzum tudása, a kapcsolatok, a nevetés, az együttműködés. Nevezzük kooperációnak. Persze azért nem akarok menni, mert végre 128 ezer év után beengedett valaki, és egy nyamvadt kérdésetek sincs! Na, jó. Én vagyok a porondmester, és mint mondtam, valóban szükséges egy energiamező ahhoz, hogy ide beérkezzünk, és a mi oldalunkról is képzett tolmácsolók állnak a rendelkezésetekre.
Úgyhogy pajtikáim, HAJRÁ! Tegyétek fel a kérdéseiteket! Mi történhet? Legfeljebb nem válaszolunk, vagy hazudunk. De hát istenem, istenem. Honnan tudjátok ti ezt? Ilyenkor azt szoktuk mondani, benned van a hiba!
Legközelebb hosszabb időre jövök.
 
Üdvözlöm a társaságot. Jól köszöntem? Az én nevem Mória.
Nem törp vagyok, nem a bányából jöttem, hanem egy felkészültebb dimenzióból szeretném megmutatni nektek, hogy milyen fejlődési ívben van a Föld, és hogy mi kerek a számotokra. Egyrészt bizonyára sokan kételkedtek. A várva várt változás után nem történt semmi. Ugye? Ez elképzelhető.
De igenis történt.
Az emberek többségét és a Földet is egy rezgő mező veszi körbe, ami gyenge impulzusok vételére volt alkalmas. Eddig az intelligencia korát éltétek, mert a gondolatok edzőpályaként mozogtak a fantáziához viszonyítva. Ha a gondolat nemes volt akkor az közelített a kreativitáshoz. A tudósoknak sokat köszönhettek, mert feltárták, a mérnökök megvalósították, ami nektek a vágyaitokban volt meg.
Ez az intelligencia mező most magasabb szintre emelkedett. Most felfedezték a szív mezőt. Elég sokat hallottátok, hogy a szeretet kora jő' el. Mellesleg megjegyzem, ez mindig is itt volt, csak az a vortex, ahol ti közlekedtek, nem mindig érte elezt a szintet. Most ebből a mezőből bátran meríthettek.
Hogyan lehet ezt a részetekről erősíteni?
Az eddigi legfontosabb tudás az, hogy az Univerzum legkisebb teremtő egységeként léteztek. Ugyanolyan isteni tudással bírtok, mint az általatok nem ismert galaxis lakói.
Mindenki körül van egy fénytest vagy vortex, ami, attól függően, hogy mekkora és milyen intenzíven mozog, ér el nagyobb területeket. Az alapvető figyelmesség vele az, hogy amikor eszedbe jut, akkor TUDATOSAN ÉLTETED. Ez egy lélegzésritmus, amit részekre szedve elmondok, de egy egységként működik. Földi emberekként az orrotokon lélegeztek (marslakóként, majd a fületeken fogtok ). Az éltető energiát, ami képes arra, hogy megsokszorozza magát,a harmadik szemen, a tobozmirigyen és a szíven keresztül kell bejuttatni.
 
Nem is elsősorban az orrjáraton, hanem a harmadik szem, vagy tobozmirigyen keresztül, és a szíven keresztül kell legalábbis képzeletben bejuttatni az energiát. Tehát, egy nagy levegővétel. Azt érezzétek, az egész területen keresztül áramlik be a megújuló energia. Az első kifújásnál pedig eljut minden sejtetekhez. Ugyanebben az időben egy fénynyaláb érkezik a fejtetőn keresztül, és megy végig a gerincetek mentén, de az első kilélegzés során nem lép ki a testből, legalábbis nem nagyon, hanem körülötte egy legalább 12-15 méteres sugárban, nem átmérőben, tehát ez akár 30 méter is lehet, ad egy forgó fénygömböt. Ez is rendben van?
- Igen.
Az, hogy merre forog, vagy milyen mozgást végez, azzal ne törődjetek. De a forgó mozgás az Univerzum alapvető mozgása. Ezzel tudjátok, vagy fogjátok feloldani a lineáris mozgásokat. Ez az első lélegzet ez rendben van. Még ezt kétszer megismételve, - tehát beszívom az energiát és jusson el a legutolsó porcikáig, sejtig - éljétek meg, hogy csupa tiszta, áttetsző energia vagytok.
S a 4. lélegzéssel kibocsátod ezt a gyönyörűséges teremtő energiát. A 4. lélegzés már nem a sejtetek felé irányul, hanem az Univerzum felé. Mert az Univerzum kiteljesedésében és tágulásában így vesztek részt. Ezzel a 4. kilélegzéssel. A 4. kilélegzés során az energia, ami körbeforgott, kilép, lent a gyökér csakrán a Föld felé, ezzel tisztelegve Égnek és Földnek. Ez csak elmondva bonyolult, valójában nem vesz néhány percnél többet igénybe.
Érthető volt?
- Igen.
Valójában ez által fogtok rájönni arra, hogy nincs szükségetek külső megerősítésekre, és ami eddig oly gyakran jelen volt az életetekben. A függőség és a félelem, szép finoman, mint a jégkocka a martiniben elkezd feloldódni. És hipp-hopp, egy idő után azt veszed észre, nincs jelen az életedben, mert Te és a Forrás ugyanarra a lüktetésre szerveződtök rá. Ugyanúgy minden lehetséges a Te számodra, csak még nem vagy ennek a tudatában.
Ebben az új világban aminek most már teljes mértékben részesei vagytok a jellemzője: a FELISMERÉS. Nem a kitalálás és az elemzés, hanem a felismerés. Tulajdonképpen mindent tudtok, csak még nem ismertétek fel, hogy mire tudjátok használni. Persze megkérdezhetitek, miért nem mondjuk el nektek. Gondoljátok csak meg, ha egy aprócska gyereknek a szülei mindent elmondanának amit az életük során megtapasztaltak. Nem örülne neki a 4 éves, akinek mondjuk jogász az édesapja és a Ptk., Btk. összes idevágó passzusát elmondaná. És valószínűleg még a kedves édesapját is megutálná e miatt. Úgyhogy finom lépésekkel megyünk előre. Ha van kedvetek próbálkozzatok vele, ha nincs akkor meg ne. No, amit elfelejtettem mondani, ezt az időszakot mi úgy hívjuk a CSODA éve. Maradjunk a Ti naptáratoknál, mert egészen mesés dolgok is bekövetkezhetnek majd.
Főleg ha a figyelmeteket a felismerés és a befogadás irányába fókuszáljátok.
Akkor biztos, hogy több, erőlködés nélküli mosoly jellemzi majd ezt az időszakot. Annyit elárulhatok, hogy a tudósaitok tulajdonképpen mindent felfedeztek, a spirituális vezetők tulajdonképpen mindent tudnak, az emberek, vagyis ti, mindent magatokban hordoztok. A csoda lépéseinek, és a feltárás, felfedezés létbe léptetésének öröme vár rátok. Az elkövetkezendő időszakban még egy dolog, ami talán nem a logika oldaláról fontos, de mégis: Ne becsüljétek le az elmét! Figyelem egy ideje a Földet, egy kicsit durcás állapotban van az elme. Az elme nagyon sok szolgálatot tett és tesz is az elkövetkezendő időben. Minél szélesebb spektrumban mozog annál jobb. Természetesen, ami nem jó, ha ismétli magát a veszélyhelyzetekben. Az nem jó, mert akkor szirénaként működik. Egyébéként nagyon jó szolgálatot tesz, csakúgy mint a szív. Most halljuk azt sokszor, hogy a szív időszaka, a szív korszaka meg szívközösségek és ez jó, mert a kis bátortalan szívet egyre öntudatosabbá teszi. Csak nehogy az legyen, hogy ő megerősödik, az elme meg visszahúzódik. Igazán mind a kettőnek egy kiteljesedett létezés a jövője. És ami a kettőt összeköti – persze azt mondjátok a torokcsakra, a beszéd. Mix barátom ennek nagyon örülne – én meg azt mondom a HIT. Egyszerűen csak hidd el, hidd el, hogy ezek a csodák megjelennek az életedben!
Nem kell tudni, hogy holnap vagy holnap után. Csak hidd el, és létezz úgy, hogy ez már karnyújtásnyira van. Lehet, hogy még nem érzed ennek az örömét, de hidd el, és akkor összekötöd az elmét a szívvel. Bonyolult voltam?
Mondtuk: - Nem.
Persze ehhez szükség van a személyiségedre is, a lábadra és a kezedre is, hogy ebbe az irányba mozdulj, és te megteheted, mert neked van lábad és kezed. Nem akarlak benneteket riogatni, de nekem nincs se kezem, se lábam. Ez nem azt jelenti, hogy a kórház sebészeti osztályáról jöttem, de ezek a remekművek a ti rendelkezésetekre állnak, és a formába öntés, a cselekvés ezért az anyaggal, a sűrű energiával bíró bolygóknak a sajátja. Majd egy következő részben, ha kíváncsiak vagytok rá, különböző bolygóközi életet is szívesen bemutatok nektek, és akkor talán jobban érzitek, miért olyan különleges világ ez. Úgyhogy szívesen elvezetlek vagy "guide-ollak" benneteket. Van-e kérdésetek?
- Nincs. (megj.: nem volt szavunk)
 
Akkor távozom, mert első megjelenésnek ennyi elég volt. Én örülök, és örülnék, ha találkozhatnánk újra. Nyugodtan hívjatok, ki-ki egyénileg is. Ha nap mint nap, vagy esténként párbeszédet szeretnétek velünk vagy velem folytatni, még ha nem is megy gördülékenyen,akkor is próbáld. Az a jellemző, hogyha fölteszed a kérdést, és mi ott vagyunk, márpedig most már jóbarátként, ismerősként ott vagyunk, akkor egyszer csak nap közben, a közlekedés során, vagy egy merengés során eszedbe jut a válasz, vagy éppen a hírekben mondják be, vagy egy kollégád mondja el. Szóval az üzeneteket sokféleképpen meg tudjuk mozdítani.
- Köszönjük, hogy itt voltál.
 
(megj.: kissé kiáltva: ) Huh. Tudtam, hogy utolsó leszek! (Szória érkezik)
Hát, én mondtam a többieknek, figyeljetek ide: Fölveszem az esőköpenyemet és amíg ezek ott tanakodnak, meg naplót írnak, bemegyek. Mert mire megérkezem, esküszöm ilyenek lesznek: öööööööö. (megj.: bambák )
Ismerem Móriát. Mondtam neki, lazán, lazán. Barátom, ezeket az embereket ne keserítsd már el! Azt mondja nekem: Elkeseríteni? Tanítani!
Jaj, mondom, megint veled sorsolt össze az én isteni létem. A fene egye meg, arrébb állok, hogy ne mindig veled legyek. Na.
 
Azt szeretném mondani teljesen egyszerűen: Két dolgot ne felejtsetek el! LEGYETEK BOLDOGOK! LEGYETEK SZABADOK!
Legyetek boldogok és szabadok!
 
(Szória magával folytat párbeszédet, mintha két ember beszélgetne)
-          Boldog, boldog, - de hát nem vagyok boldog.
-          Akkor boldogtalan vagy?
-          Nem, boldogtalan sem vagyok.
-          Hát akkor boldog vagy, csak nem veszed észre?
-    Reggel, amikor felkelsz és nyújtózkodsz, akkor boldog vagy mert megvan mind a két kezed, és nem fáj a füled, és nem fáj a térded. Csak mi jár az eszedben, már megint korán kell kelnem. Utálok munkába menni, ahelyett hogy azt mondanád, hogy iszom egy …: Mit is? (megj.: a kérdés felénk címezve)
-          Teát, kávét. - válaszoljuk. Ő beszélget tovább - főleg magával.
-          Azt nem lehet, mert egészséges életet élek.
-          Akkor iszom egy pohár vizet.
-          Vizet, hm, hát akkor mégsem vagyok olyan boldog.
-          Iszom egy olyan turmixot… hogy kiduzzadnak az izmaim is tőle, mert megtehetem, és mert boldog vagyok.
-          Miért ne lennél boldog?
-          Mert, mert gondjaim vannak.
-          Milyen gondjaid vannak?
-          Hmm. Lehet, hogy nem szeret a főnököm.
-          Huh. Hát az bizony nem könnyű.
-          Hívjuk Szóriát. Van egy ötletem. Na? Ki tudja mi lesz az ötletem?
-          Nevessünk! - válaszoljuk.
-          Haha, nem szeret a főnököm. Hahaha. Ez se rossz.
-          Egyéb ötletem????  Na, mi az ötletem? Nem szeret a főnököm, nekem adja a szar munkát.
-          Nem tudjuk, a Te ötleted. - szúrjuk oda.
-          Mondd azt, nem baj, ha nem szeretsz, én meg csodállak. Komolyan. Hogy lehet 10 órán keresztül ilyen szarul lenni. Az igen. Elismerésem Főnök! Taníts meg kérlek!
Hát szeresd Te Őt, szeresd a világot, élvezd! Elmondom nektek, amit még nem szabadna: Ez a legszínesebb bolygó ebben a galaxisban! Ez a legváltozatosabb, ezt a legizgalmasabb, ez tette meg a legnagyobb utat! Hát miért ne lennél boldog? Miért ne lennél? Mert egyest kapott a gyerek. Miből? Kézimunkából? Nem. Matematikából. Huh, és neked hányasod volt matematikából? Hát ez, fiam, nem szép. Nem szép egyest kapni matekból. Hányast kaptál testnevelésből? Abból 5-öst. Nos, akkor örülj az ötösnek, legfeljebb olimpiai futó lesz belőled, és nem egy Pataki fejszámoló.
Na. Legyetek boldogok! Ha megnézitek a napotokat, mitől vagyok boldog, vagy mitől vagyok boldogtalan. Na de most komolyan kérdezem: mitől vagyok boldogtalan?
-         Egyikőnk válasza - Bántanak a többiek.
-         Bántanak a többiek? Hát szólj nekik. Az ördögbe, tudjátok mit, ezt nektek. Én akkor is boldog maradok, mert én csodálatos vagyok! Te akármit mondasz, én csodálatos vagyok!
 
Szerintem ezt nem érzitek még, hogy ti vagytok a legcsodálatosabb jelensége az Univerzumnak. De komolyan. A szívünk tele lehet szeretettel, csodálattal, meg vérerekkel.
És mivel a szeretet hatja át a világot, minél inkább rákapcsolódsz erre, annál inkább ezeket a jeleket fogod venni. Egy idő után azt veszed észre , hogy a bántóak, akik bántanak, azok már legfeljebb a kislábad ujjánál vannak. És egyre inkább magadhoz fogod vonzani, édesgetni azokat, akik ugyanolyan boldogok, mosolygósak, mint Te. Csak amikor szembetalálkozol egy nehézséggel, vagy egy problémával, ami miből is adódik? Többnyire abból, hogy amiben vagy, az valójában jó neked.
(megj.: most felháborodtunk )
 
Valójában itt az idő, hogy megtanuljatok egy dolgot: Miközben ez a nehézség itt a (testvérem, Mória által elmondott) mezőben kavarog, aközben van egy belső tengely, amit én a béke tengelyének, szigetének neveznék. Mindig tudd, hogy ami körülötted van, az azért történik, hogy valamit megmutasson neked. Most nem fogok nagy tanmesét mondani, de azt például, hogy egy kicsit előrébb haladtál, mint a többiek, ők nem értik azt, amit akarsz. Tehát választásod van: vagy ott maradsz és bevárod őket, vagy visszarendeződsz a szintjükre, vagy valamire nem gondoltál, amit ők megmutatnak neked. Ha annyit mondasz: Látom, látom ezt a nehéz helyzetet, problémát, gondot, akár dühös is tudok lenni, és leszek is, mert kinek mondanám, hogy mész te a k… anyádba, ha nem lehetnék dühös? De itt belül, a belső béke tengelyed, tartson meg egy lebegésben. Nem egyensúlyban mert az kicsit más. Lebegésben.
Tojd le a többieket!
 
Szerinted miért nem tudjátok még ezt az igazi szabadságot megélni?
Tudom az én válaszomra vagy kíváncsi. Jó vicc.
-          Válaszunk: Szerintem a társadalmi megfelelés miatt.
-          Hoppáááá, 3 citrom.
 
Hát igen, mert azt gondolod, mit szólnának a többiek. Avagy, mit szóltam én a szomszédasszonyra, amikor így viselkedett. Vagy meg merem tenni? Holnap, …után vagy után vagy azután.
 
Légy szabad! Nem lépésről, lépésre, hanem MOST! Az légy, mert a szabadság egyenlő a boldogsággal. Ne hidd, hogy bárkitől is függsz. Ez nem igaz. Látsz egy szomorú embert, ne kezdd el vigasztalni, mert oda kerülsz te is. Szomorú leszel. Jaj, jaj, jaj…
Csak fogadd be. Egy szomorú. Hmm. Egy szomorú.
Szegény? Nem. Csak szomorú.
És vagy föl tudod emelni egy kicsit, vagy ott hagyod. Mert lehet, hogy azt mondja, én szomorú is akarok maradni egy kicsit.
Barátom. Szabad vagy. Ha akarod, legyél szomorú.
Igen, néha muszáj, hogy megéljük ezeket a skálákat és spektrumokat. Ha állandóan ebben a mámoros örömben lennél, akkor egyrészt elég magas drogfogyasztó lennél , másrészt ugyebár, nem tudnád mi a különbség. Pusztán ezért találtátok ki ezeket a kis kampókat és akadályokat.
Jön a kampó? Hohohoó. Kicselezlek, kampóci!  De ügyesen, mert ha beléd akad, akkor te is ott ülsz majd a szomorú mellett.
 
Na. Ennyi az észrevételem. És kérlek benneteket, hogy tudjátok: A galaxis egyik legcsodálatosabb bolygójára születtetek. És ti pontosan tudjátok, és tudtátok, amikor ide akartatok születni, csak a memóriátokkal van egy kis bibi. De most hogy egyre többen ébredtek, és egyre többen tudtok nevetni a dolgon, és egyre többen vagytok felszabadultak és boldogok, hamarosan rájöttök, hogy ez egy boldog bolygó.
Csak még nem minden cseppjét élvezed, de valójában ez egy boldog bolygó. És én is egy boldog örökké való vagyok, csak néha elfáradok, meg néha sírok, vagy szomorú vagyok, vagy fáradt. Alapvetően egy boldog bolygón élő, boldog teremtő ember vagyok.
 
Huh, mekkora lelkesedés!  (ugyanis csendben ültünk)
Ekkor elkezdtük megtapsolni.
 
Megérte harmadiknak jönni, megérte itt lenni. Az előttem szólóak igazat mondtak, vagy meglátjátok, ha kipróbáljátok. Bőven, bőven elérte az emberiség többsége a minősített többség szükséges szintjét, mert ez nem darabra megy.
Mert az úgy van, ha egy ember tudata 10 egységnyi, másik 10 ember össztudata 1 egységnyi, akkor egy ember hatalmas csodákra képes. Ezt ne felejtsétek. A legnagyobb tisztelettel üdvözöllek bennetek, azért amit megtettetek. És mindösszesen arra kérlek, hogy bízzatok egymásban. Tényleg. Tiszteljétek egymást. Ne törődj vele, hogy ő még máshol jár, legfeljebb egy ideig nem találkoztok. De bízzatok egymásban, mert ez egy  boldog bolygó.
 
Viszontlátásra!