Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hullámvasút
2013. április 15.
 
Na, SZÓRIA a tisztességes nevem. A kedves barátomat leválasztottam magamról, és mondtam neki, hogy most én megyek először. Bizonyára örültök nekem.
-       Igen. Üdvözlünk!
És nem is leplek meg benneteket, hogy Szória vagyok csak álruhában. Úgyhogy enyém ez a pár kis percecske, vagy ujjpercecske, percike, azt nem tudjuk, de én jöttem!
 
Lenne egy becsületes, tiszteletteljes kérésem hozzátok! Az élet felfogásával kapcsolatban. Az élet nem más, mint egy menet a hullámvasúton. Halló, emberek! Egy kicsit vidámabban, egy kicsit mosolygósabban! Érzitek?
Mert amikor ideérkeztem, nem ezt tapasztaltam, megmondom őszintén. Érzitek barátaim, érzitek pajtikák?
-       Hogyne éreznénk. Csak azt is érezzük, hogy amikor lefelé megy a hullámvasút, a gyomrunk a torkunkban van!
Aaaah, mondok egy mesét. Különben, na és akkor mi van? Ki mondta, hogy a gyomrodat nem viselheted a torkodban?
Na és veletek mi van, ezzel a menetes élettel, nem menetes csavarral, hanem menetes élettel? (Pár másodperc csend…)
-       Ez mind?
-       1.) Én a magam részéről próbálkozom, nem mindig sikerül, de próbálkozom.
-       Tudom. Te vagy a gyomros, torkos.
-       2.) Rám, befolyással vannak még azok az információk, amik eljutnak alacsonyabb rezgésszintről, és ezek lehet, hogy lejjebb visznek. (Grimaszol. )
-       Én figyelek. Piszkosul fogom a kormányt, ja, ez nem a kormány, hanem az előttem lévő háta.
-       2.) Van, amikor nem fogom az előttem lévő hátát. Én nagyon szívesen mosolygok, de néha, néha betévednek ezek a nem mosolygós témák és lehúznak. Nem szeretném elfordítani a fejem a nem mosolygós témákról, homokba sem szeretném dugni, hogy ne lássam. Úgyhogy így van ez a menetes.
-       Köszönöm. Bevállalós, így van! Igen? Hölgyeim?
-       3.) Én nem merem elmondani.
-       Mutasd. (Mutatja a fanyar arcot.) Igen, citromliget.
 
Vegyünk egy mély lélegzetet és lényegüljünk át!  Igen? Ennyi volt? Értem én, hogy miről beszélsz.
-       4.) Én lelkes vagyok. Sok minden lelkesít, csak az idővel van problémám. Tavaszos hangulatom van.
No, az élet egy menet, mint mondtam volt nektek! Elmesélem, mi történik a vidámparkban. Képzeld el, hogy Te, a hullámvasút őrének gyerekeként születtél. Ő a biztonsági ember. Hullámvasúton le, hullámvasúton fel. Komolyan veszi a munkáját. Öveket becsatolni, mert valaki mondta ezelőtt egy pár évvel, történt egy eset, hogy valaki onnan föntről, mondta a nagyapám, hogy látta, hogy onnan föntről, kihányt!
Apád fontos ember. Ne nevess ezen, apád így keresi a kenyerét!  Becsülettel neveli az egy szem gyerekét. Kell a munka, kell a pénz, kell az otthon. De milyen fontos vagyok! Én vagyok az ellenőr!
A kedves édesanyád, pedig csak, képzeld el, ő a jegyszedő. Ő is komolyan veszi a munkáját. Jönnek az emberek. Egy menet, két menet, egy menetet kipróbálok… és csak gyűjti a pénzt, és adja a jegyet. Nagyon fontos munka, és kreatív!  Így nősz fel ebben a világban. Ott ülsz a hullámvasúton. Le-föl, le-föl… Az emberek melletted sikoltoznak. Borzasztó-borzasztó, ha kiesnek… oda se nézek! Így éled az életed, ilyen kis élvezetes Félelemben. Ennek azért meg van a módja, értjük mi. Ellenőrnek lenni még komolyabb dolog, ki ne rúgjanak innen. Biztos állás, biztos ülés - az miért nem két l? Biztos üllés. Az igen. És te csak mész föl-le, ennyit látsz az egészből: az emberek félnek, jaj, hányok, a gyomruk a torkukban, de milyen jó, édes jó Istenem, Istenem, de jó!
És midőn cseperedsz, és elsajátítod a félelemnek összes színét és skáláját, nem úgy van az, hogy csak félek, egyszerűen csak félek. Lehet így is, és úgy is félni. Azért nem mindegy, hogy hogy félünk, nem? Adjuk meg a módját!
És képzeld el, hogy már cseperedőben vagy és új emberek jönnek. És ezek a fiatalok azt mondják: jaaaj, de jó, egy menet! Hát ez fantasztikus, fújja a szél a hajamat, lobog, de jóó, de bitang jó, hát ez valami isteni! És egyszer csak nem tudod: ugyanazon a helyen ülsz? Hát, de nem mozdultam el, tudom, mert még pillanatragasztóval ideragasztottam magam, mert ez egy biztos ülés. És egész másnak tűnik a világ, és a végén kiderül, hogy nem is rossz azon a hullámvasúton ülni.
Na, de viccelni nem akartam ám, csak így sikerült, így jött ki belőlem.
Szóval, ha megérzitek – hogy ne az érték szót használjam – hogy az élet egy menet a hullámvasúton, és élvezzétek, ha már azt a flik-flak jegyet megvettétek, élvezzétek, mer’ oszt állhatsz megint sorba érte, hogy hozzájuss egy ilyen jegyhez. Mert amikor meg már lejár, akkor csak nézed az órát, hogy a mindenit neki, há’ ki köll szállni. Ki bizony! És ez azért van, hogy újra visszajössz, mert rájössz, hogy amikor fönt voltál meg lent, nem élvezted eléggé. Ezért jövünk vissza mindahányan. Mert amikor fönt ültünk a vasúton, azon a hullámon, akkor csak féltünk végeláthatatlanul, és nem élveztük, hiszen nem gondoltunk rá, hogy ez csak egy menet.
Na, mit szóltok ehhez a felfogáshoz?
-       Tetszetős, már csak meg kell valósítani.
-       Akkor is visszajövünk, amikor tetszett!
Jaaaj, hát akkor két könyökkel jövünk vissza! Akkor jövünk csak igazán vissza!
 
Na, félretéve a viccet, vagy nem is téve félre, ez történik most földi szinten. Ezt nevezem én röviden tudatosságnak, hogy megértjük, hogy az élet az egy vidámparki játék. És élvezzük, akár fönt vagyunk, akár lent, akár liftezik, akár repül, de tudatosak vagyunk arra, hogy ez egy nagyon nagy, jókedvre derítő BULII, BULIII! Tudjátok? Ez így működik!
Van kérdés, nincs kérdés? Akkor én ennyi voltam mára. Az élet egy menet.
-       Nekem van még egy kérdésem. Maradsz még addig? Azt mondod, amikor a hullámvasút lent van, és gyomrunk a torkunkban, akkor is mosolyogva tudjuk ezt megélni? Vagy csak utólag látjuk?
Ez jó kérdés, mintha csak én tettem volna föl!  Nagyon figyelj pajtikám. A kukkerjaidat mereszd az égre, meg oldalra, meg jobbra, meg balra. Én értem, amit mondasz, hogy nem könnyű, amikor a gyomrod a torkodban van. De ha felemeled a fejed – tudod, mint a veréb a kaksa-maksából – akkor mindjárt látod, hogy az ég kék, és bár éppen a gyomrod lent van (vagy fönt van), de valójában hamarosan váltunk, és fölfele megyünk.
-       Megvan. Eléggé kettős érzés nekem. Idegen. Engem kicsit szétszakít ez a két érzés.
Mert még a keret kemény. A történetet csak azért meséltem el, mert a Föld valóban éppen a fény felé tart egy fotonváltozás nyomán, és egyre többen fogják fel úgy, hogy miért ne élvezzük, ha már élvezhetnénk. És csak ennyi. Élvezhető? Élhető? (fintorog) Háát… ez legalább megszokott.
Csak nézőpont kérdése, csak felfogás kérdése. Ha rájössz, hogy ez tényleg csak egy menet, egyetlen egy menet. Ismételhető is, élvezhető is, új társak jönnek, új hullámok keletkeznek, akkor mindjárt az egész, sokkal, de sokkal izgalmasabb.
-       Köszönöm.
 
Jól van, na! Kívülről könnyű, érted, amikor sorban állok a pénzikémmel, és csak azt látom, hogy fönt lobog a haja, meg lent megy a kocsi. Persze, kívülről, tudod!
-       Van még egy kérdésem. Te voltál már földi, emberi testben?
Az nem olyan könnyű nekünk, mert mi kollektív tudatúak vagyunk. Ezért aztán leszeletelni magunkat nem egyszerű. De innen föntről én így látom.
-       Köszönöm.
Köszönöm a kérdést, fejen talált. Sziaa… még itt vagyok ám!
Na, jó adom a helyem.
 
 
Üdvözöllek benneteket. Megint ez a kelekótya Szória szórta a szót.
No. Itt vagyok, MÓRIA. Most én magyarázom meg azt, amit ő szokott. Ígértem nektek a mi létezésünkről egy kis összefoglalót.
A párhuzamos lét ez csak a Ti definíciótok, valójában számunkra mivel a tér fogalma másképp működik, mint nektek, ez más fogalommal illetődik. Mondjuk, talán mi úgy mondanánk: egymás mellettiség. Úgy képzeljétek el a mi létezésünket, minthogyha egy rádió lenne. Talán ez a legjobb hasonlat. Egy rádiót képzeljetek el, amin több frekvencia van. És valójában a rádió hordozza azt a lehetőséget, hogy bármelyik frekvenciára kapcsolj. De amikor épp az egyiket hallgatod, akkor nincs benne a tudatodban, hogy a másik frekvencián is megy egy műsor, és hogy ott mi történik. De ez pusztán abból adódik, hogy így egyeztetek meg földi emberekként. Mert mi képesek vagyunk érzékelni benneteket és frekvenciát váltani. Alakot, a ti alakotokat nem tudjuk fölvenni, de kapcsolatban tudunk veletek lenni. Ti pedig mostantól egyre gyakrabban érzékelitek a különböző frekvenciákat, amiket ti dimenzióknak, angyali létformának, segítőnek, és így tovább érzékeltek. Tehát addig, amíg ti egyszerre egy rádióadót voltatok képesek befogni, addig mi képesek vagyunk egyszerre észlelni többet, és az egyikre vagy a másikra irányítani a figyelmünket. Ez így érthető a számotokra?
Azért fontos, hogy a (és itt újra az elmére szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne dobjátok sutba) mert a fantáziátok csak abban a tartományban mozog, ami már valamilyen szinten bejött a valóságotokba. És ez bizony sokszor van, hogy gondolatok révén érkezik. Minél inkább elfogadhatóvá válik a fantázia számára, hogy mi egy más frekvencián működő, magasabb rezgésű lények vagyunk, annál inkább képesek vagytok ezt elfogadni, és velünk kapcsolatba lépni. Minél inkább eltávolodtok attól, hogy ez jó vagy rossz, merthogy ez még mindig rányomja a bélyegét a gondolkozásotokra, hogy mondjuk egy UFO jó szándékkal vagy ártó szándékkal érkezik, és e szerint nyittok, de inkább zártok. Minél inkább csak a kíváncsiság van veletek, annál inkább válnak érzékelhetővé ezek a frekvenciák. Ennél most nem tudok jobb szót mondani. Ezért kérdezem, hogy a képzeletetek ezt el tudja e fogadni ezt a létezési formát?
-       Igen. Nagyon. Igen el. Bennem fölmerül az a kérdés, hogy van 2 frekvencia, és ti tudjátok együtt látni a 2 frekvenciát? És alapvetően mi is fogjuk együtt látni? Meg fogjuk tudni különböztetni ez az alacsonyabb ez a magasabb frekvenciás.
Igen. Csakhogy a mi létezési formánk egy magasabb rezgés, ez egyszerűen annyit jelent, hogy mi inkább kollektív tudatban létezünk, viszont az a fajta egyéniség érzés, amit ti itt az anyagban végigjártatok, és megtapasztaltatok, az nincs meg velünk. Ezért mondják azt sokan, hogy a Föld a tapasztalások terén, messze előtte jár sok más létezési formának. Az hogy valaki egy sűrűbb rezgésű anyagot és testet kialakított, az egy komoly tudás, arról nem is beszélve, hogy személyiséggel és karakterrel bírtok. Ez nálunk nem teljesen van így. Érzékelhettétek a különbséget Szória és köztem, de ezt valójában megtanultuk, ez semmi több, mint tanult dolog. Mert, hogy mi igazán egyek vagyunk, mert mi egy kollektív létező tartományból érkeztünk, csak hosszan tanulmányoztuk a ti létezéseteket, és talán kicsit irigykedtünk is, mi mindenre vagytok képesek. Az anyag változatos formái, egyrészt nagyon vonzóak, másrészt persze túlzottan is bevonzóak, és csapdaszerűek, mert bizonyos formákhoz, bizonyos rezgéshez néhányan igencsak ragaszkodtok, és ezért nem olyan könnyű nektek rezgésszámot váltani rövid időn belül. De természetesen azáltal, hogy a szív intelligencia (amiről a múltkor beszéltünk) magasabb sebességre kapcsol, ez is könnyebben elérhetővé válik számotokra.
-       Ezt most tanulnunk kell? Fantáziánk van, csak az odavezető út kérdéses. Gyakorolni kell vagy megérzed?
Nem, semmiképpen sem. Az általatok tanulásnak nevezett dolog, az egy kondicionált folyamat. Semmi másról nem szól, mint arról hogy az emberi gondolatmintákat apáról-fiúra, szülőről-gyerekre átadjátok. Azt, amit mi tanulásnak nevezünk, azt úgy képzeljétek el, hogy most már, hogy beszéltünk róla, ez benne van a tudatotokban. Egy kicsit alvó állapot, de ahogy a rezgésszám emelkedik, márpedig a Föld általános rezgésszáma emelkedik, ezek folyamatosan, mintegy észrevétlenül a létezési alapotokká válnak. Nem kell tanulni és gyakorolni, csak tudni róla és észlelni, hogy „Huh, most könnyű vagyok, most jól vagyok, most magasan vagyok, most meg lejjebb húzódtam, most magányos vagyok, most szeparáltnak érzem magam”. Ezeket lehet észrevételezni. Ez így válasz volt a számodra?
-       Hát, nem annyira. Értem, hogy vannak ilyen állapotok, de nem egyértelmű, hogy ez egy másik sík vagy egy másik dimenzióban vagyok? Nekem ezek hangulatok vagy állapotok. Én drasztikusnak képzelem a dimenzióba való átlépést.
Igen, valószínűleg. Ezzel semmi baj nincs. Képzeld el, hogy annak az embernek a számára, aki a ti fogalmaitok szerint nagyon racionális, materialista, számára egy ilyen beszélgetés, ami közöttünk zajlik, is drasztikus. Neked meg már nem az. Mondhatod, hogy mert te már megtanultad. De én meg azt mondom ez nem tanulás, csak részvétel bizonyos helyzetekben. Így?
-       Oké.
Nem volt meggyőző!  De nem baj!
-       Ugye van hatása az anyagra ennek a másképp látásnak. Hogyha átlátunk egy másik dimenzióba, én úgy érzem az itteni földi anyagot is tudja befolyásolni. Erre van rálátásotok?
Kölcsönhatásban van. Ha megengeded, inkább úgy fogalmaznék, hogy a tudatra van hatással és a tudat világítja be és hozza egy közelebbi tartományba az anyagot. Azt szeretném feltétlenül elmondani nektek, hogy az anyagnak van önálló tudata. Képzeld el, hogy mielőtt leszülettél a földre egy olyan helyzetben voltál, hogy ugyanígy érzékelted a különböző frekvenciákat, és amikor leszülettél, azt nevezzük inkább kivetülésnek. Létrehoztál egy képet, mint ahogy egy moziban, vagy tévében létrehozunk egy képet, rávetítünk egy vászonra egy életfolyamot. Az emberi tudat képes arra, hogy a kapcsolatot a lehető legkisebbre csökkentse. Azaz, hogy a kép úgy éljen, és úgy létezzen, mint egy abszolút önállóság. De az emberi tudat képes arra is, hogy felfedje, hogy van kapcsolat az eredendő tudat és a kivetített kép között. És ahogy ezt a kapcsolatot tudatosítja magában, úgy történik meg az a csoda, hogy egyszerre éli meg a földi életét is az anyagban, a történésekkel, az eseményekkel, az érzésekkel, és valahol a tudatában tudja az összes többi frekvenciának a működését is. Ez így bonyolult?
-       Nem. Ha jól értem, amit mondasz. Én abban vagyok korlátolt, hogy a párhuzamos dimenziókat mindenképpen látni akarom. Ha jól értettelek téged, hogyha tudatosítom magamban ezeket az érzéseket, akkor teret engedek más dimenzióknak, és a látás majd szépen hozzá kapcsolódik.
Igen, azért fontos valamit tudnotok: hogy a földi élet, az anyagban levés érzékszervei az általatok elfogadott, vagyis az emberek által elfogadott egyezményes érzékelés. Valójában az, amit itt tapintok, az nem egy karosszék. Ez elemi részecskék alacsonyabb rezgésre hozott összeállása. Csak mivel ti mindannyian elfogadjátok, hogy ezt karosszéknek lássátok, ezért az emberiség elfogadott gondolatai, szabályai alapján ez egy karosszékké vált. Ha én akarom, akkor látom a fájában azt a fát, amiből készült, textiljében azt a növényt, amiből létrehozták. Mert látom, vagy érzékelem a folyamatot. Ily módon én értem, amit ti látásként vágytok vagy kívántok, de az semmi több, mint az emberek egyezményes érzékelése, amit elneveztek látásnak. Nagyon hamarosan eljön az idő, amikor képesek lesztek arra, hogy kinyújtsátok a kezeteket, és mondjuk, ha előttem van egy pohár, akkor a pohár ugyanúgy kinyúljon, és a kezed és a pohár akár átmenjen egymáson, akár egymáshoz közelítsen. Ez csak az egyezményes törvények vagy gondolkozás elfogadott szintje. De mivel ezt nem fogadtátok eddig el, nem szívesen képzelitek el, ezért ilyen nincs! De majd ha elegendően sokan gondolják úgy, hogy át tudom nyújtani a kezemet a falon, vagy az ablakon, és át is nyújtom, akkor majd át fogjátok nyújtani. Azért, mert ez az egyezményes gondolkodás sokkal változatosabb mintát mutat a nagyon közeli jövőben. Az, hogy a testedet fölemeld egy magas rezgésre, és egy más formába alakítsd, ez nem egy különlegesség. Az a különlegesség, amit most csináltok, hogy másodpercenként többször is ugyanarra a formára hozzátok!  Mert ebben akarod magad látni. Miért?
Mert a Föld e percben egy alacsonyabb rezgésű, és még inkább biztonságra törekvő létezési forma. De ugyanígy megtehetnéd, hogy másként rendezed össze. Egy picit gondoljatok bele, az már a tudósaitok által is ismert, hogy folyamatosan és nagy sebességgel cserélődnek ki a sejtek, igaz? Miért nem vagyok répa, ha répát ettem. Miért nem vagyok medvehagyma, bár az vagyok, ha már ettem (itt utal arra, hogy előtte a szóló medvehagymát evett ) Csak azért, mert ugyanazt akarom viszont látni, és megegyeztem a többiekkel, hogy ők is ezt lássák viszont. De én bármikor képes vagyok téged másnak is látni.
 
-       Kell-e egy kritikus tömeg ahhoz is, hogy átnyúljak a falon? Vagy még mindig össze vagyunk kapcsolva?
 
Eléggé. Nem csak, hogy egy kritikus tömeg kell. A mostani kritikus tömeg, még a Föld gravitációjának rezgésszintjén mozog. Nyilván nem tudjátok, hogy honnan jön, ez egy vállalt stabilitási pont. Amikor elég sokan a szívszinkronban lesznek, az Univerzum lüktetésében lesztek, akkor ez lesz az alaptörvény. Az Univerzum lüktetése, és számodra egy másodpercig sem lesz kérdés, hogy újrarendezheted magad, ha akarod, ha ilyen játékos kedvedben vagy. Ezért nem kell feltétlenül sem a nehéz gondolatokkal, sem a sűrű anyaggal terhelnetek magatokat. De természetesen ez rajtatok múlik, ha éppen ehhez van kedvetek, akkor így legyen.
-       Az emberi tudat alatt az egyezményes szabályok rendszerét érted?
Hagy szóljak közbe! Létezik egy tudatod, aminek van emberben megnyilvánult formája. Ezt ne keverjük össze, hogy ezek az emberi gondolatstruktúrák, és ennek a tudat felé mutató tudatossága hol van, és az eredendő tudat. Jó?
-       És melyik az emberi tudat?
Embertudatú vagy.
-       A leszületéskor lecsöppentem az embertudatomat, és most arról van szó, hogy az embertudat, a földi síknak a szabályrendszere, és ez bővül most. Ezáltal a Föld jelenlegi fizikai formájában el fog tűnni?
Átalakul.
-       Vannak más helyek az Univerzumban, ahol majd ugyanígy le lehet csöppenni egy szűkebb emberi tudatba, itt meg majd egy bővebb emberi tudatba lehet lecsöppenni?
Persze, persze. Örülök neki hogy ilyen könnyedén dűlőre jutottunk.
-       Miért vagyunk számotokra nagyon különlegesek? Mintha azt mondtad volna, hogy mi vagyunk a Ti teremtésvirágaitok? Ez mit takar? Mert nagyon megérintő volt nekem.
Igen. Azt képzeljétek el, hogy mi egy magas intelligenciájú kollektív létezés vagyunk. Talán azt tudom mondani, hogy amit ti részecskegyorsítóval vagy repülővel tesztek, az nekünk megmosolyogtató. Amit viszont általatok hozunk be a világunkba, az az együttérzés. Azt tapasztaljuk, hogy ez egyre inkább erősödőben van nálatok. Hogy együtt tudjatok akár sírni, akár nevetni a másikkal anélkül, hogy megélnétek, tényleg megélnétek az ő eseménysorozatát. Ez nekünk az intelligencia mezején megy. Nektek pedig az újraegyesítés útján. Ezt az anyag erősíti fel. Tényleg csodálatotokra járunk, amikor egymást segítitek. Amikor részt vesztek egymás örömeiben, szomorúságaiban. Ezt mi tanuljuk tőletek. Egy kicsit azt is mondanám, hogy mi meg egy kicsit lecsökkentjük a rezgésünket, hogy szerencsénk legyen ebben a történésben. Én nem tudom megsimogatni egy kutya fejét, csak azt látom, hogy a kutya milyen részecskékből áll.
-       Utolsó kérdés vagy válasz.  A Föld bolygó körül kering egy Hold. Ez természetes vagy mesterséges létesítmény?
Ez nagyon jó kérdés, nem biztos, hogy sok időm van rá, de majd visszatérhetünk. Ez viszont a ti kivetítésetek. A Föld meg az emberek képesek ellenségképet létrehozni, és olyan értelemben természetes, hogy Ti vetítettétek ki, olyan értelemben meg mesterséges, hogy nem egy valódi bolygó.
-       Jó, visszatérünk rá, köszönöm.
Fontos hogy tudjátok, hogy a teremtéseitekben ezek összeállnak ám anyaggá. Tehát ha úgy érzed, hogy az ellenség kívül van, akkor képes vagy létrehozni egy ellenséget, ha úgy érzed, ez a polaritás benned van, akkor meg képes vagy befogadni a polaritást. Az ellenség fogalom az egy földi jelenség. Mi csak másságról beszélünk.
 
Nagyon szépen köszönjük.
Én is köszönöm. Izgalmas volt köztetek. Rendben van így, hogy mi jövünk? Megszoktátok már így?
-       Örülünk, bárhogyan jöttök.
Köszönöm, hogy itt lehettem, ég veletek!