Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
Áttetsző kapcsolatok
 
2013. május 10.
 
 
Üdvözöllek Benneteket, Mória vagyok.
 

 
- Örömmel látunk!
 

 
Én is örömmel érkezem. :) Talán a mostani alkalom fő gondolata az lehetne, hogy miért fontos velünk kapcsolatban lenni? Szerintetek fontos?
 

 
- Igen! Igen! :D
 

 
Köszönöm szépen a gyors, lényegre törő válaszokat :), de ott volt a kérdés, hogy miért?
 

 
- Én két dolgot tudnék így nagyon megfogalmazni: az egyik az az, hogy nekem az energiatér ami itt mindig létrejön az valami bizsergető, felemelő - ez az egyik. A másik pedig, talán pont te mondtad a múltkor is, és én ezt mindig is éreztem a közvetítések kapcsán, hogy azok az információk, amik bekerülnek, azok valahogy úgy mélyen beülnek és így tágítják azt a tudatot, ami én vagyok, és egyszerűen lesz rá fantáziám, azokra a dolgokra, amik eddig nem is voltak benne a referenciakeretemben, merthogy annyira ide fókuszáltam.
 

 
Igen, így van. Még valaki?
 

 
- Nekem kb. hasonló: megemel, és kinyit az együttlét, és belém kerülnek olyan információ vagy tudás, amire nyitott tudok lenni, itt különösen, és akkor magammal viszem, és át is tudom adni.
 

 
Igen, ezek jó felvetések, határozottan.
 

 
- Én is ezekhez tudok valamilyen szinten kapcsolódni. A besűrűsödött anyagtól távoli dolgokhoz közelít engem.
 

 
Hát, öö. Nagyon nagyszerű, mert valóban ezt szeretném ma idehozni nektek, hogy az a pálya, amin elindult az emberiség, azt talán én úgy nevezném, hogy az áttetsző kapcsolatok világa. Eddig azon munkálkodtatok, hogy az anyag sűrűségében a legkisebb teremtő egység megmaradjon az ember. És az elmúlt időben bizony ez már nehézséget okozott. Úgy fogjátok megélni, mint egy prizmát vagy egy holografikus képet, hogy megélheted azt, hogy az én egy kapcsolatban – kiragadott példa – a Földdel való kapcsolatban mit él meg, és ugyanaz az általad lehatárolt én, a velünk való kapcsolatban mit él meg. És ez mind a kettő nagyon izgalmas és emelő. Csak eddig a végpontokra helyeztétek a figyelmet és nem pedig a kapcsolatokra. Merthogy azt mondtátok, hogy Te ezt csináltad, és én így gondolom, és arról, hogy a mi kapcsolatunk, hogyan alakult, mint egy önálló létező kapcsolat, arról eshetett, és esett is szó, csak nem felelősen. És ebben a kapcsolatban, a kapcsolat feltárásában két nagyon fontos dolog van: az Én aktivitása, hiszen én alakítom, és a MÁSIK OLDALON: a Te elfogadása.
 
Ezt így értitek, hogy mit akarok ezzel mondani?
 

 
- Igen.
 

 
Hogy én mindent elkövetek, én kifejezem magam a lehető legfényesebben és elfogadom a Te megnyilvánulásodat, megtestesülésedet is, és majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Az eddigi kapcsolatvizsgálatokban azért nagyon jelen volt az irányítás szándéka, hogy elfogadlak én persze, de sokkal  jobb lenne, ha olyan lennél, mint amilyennek én akarlak, és ez nagyon határozottan nem feltétlenül párkapcsolatra vagy hosszútávú kapcsolatra irányul, hanem egy egyszerű bolti eladó és vásárlóra is gondolok. Hát, hogy azért mégiscsak én azt szeretném, ha Te mosolyognál, azt szeretném, ha gyorsan szolgálnál ki, és azt szeretném, ha a kívánságaimat teljesítenéd. És a másik oldalon pedig, ha ez nem történt meg, akkor egy passzivitásba léptetek bele, hogy „Ja, hát akkor ez így van, hogy Te mogorva vagy, meg nem mosolyogtál, és nem azt adtad, amit kértem.” De ez egy statikus szemlélet. Ha megtennéd azt a szívességet Magadnak, hogy kimész az ajtón és azt mondod, hogy újraindítom, és most már mosolyogva lépnél be és megnéznéd, hogy hogy reagál a másik. Nem tudom. Az is lehet, hogy ugyanúgy, de az is lehet, hogy teljesen másképp. Akkor megértenéd az Univerzum létezésének a dinamikáját. Azt, hogy a kapcsolat, az egy élő teremtmény, egy olyan élő teremtmény, ami sokkal fontosabb annál, mint amit - mondjuk - az anyagban létrehoztunk. És ezzel természetesen nem akarok lebecsülni egy építészt, mert az általa létrehozott házzal is lehet nekem kapcsolatom. De ahhoz, hogy a felemelkedés és a felismerés lépéseit megéljétek, jó vagy jó lenne, ha ezekre a helyzetekre figyelnétek. Merthogy az eddigi létezésetekben úgy fogalmaznék, hogy voltak kötések, vagy erős kötések vagy (nagyon) nem létező kötések, és most ezek a kötések alakulnak át átlátható kapcsolatokká. De ez nem megy mindenhol zökkenőmentesen. A nagyon, az erős kötéseknél mi úgy látjuk, hogy olyan, mint hogyha - egy anyaghasonlatot hoznék -, mint egy vas. Azt áttetszővé tenni az bizony energiát visz el, elviszi az energiát. És azt sem lehet megcsinálni, hogy csak eldobom, de az átalakítása is figyelmet és energiát igényel. Ezért ne lepődjetek meg, hogy mivel az egész felemelkedés egy merőben más dinamikát hoz, mint az eddigi életetek, hogy itt történnek meglepő fordulatok. És azért nem tudod megmagyarázni, hogy itt mi történik, mert anyag, esemény és személy szinten keresed, és közben nem itt történnek a jelentős dolgok. Ez így fogható volt számotokra?
 

 
- Hanem hol?
 

 
Igen, hát mondtam nektek, hogy azért ez itt a felismerések kora, és azért jó hogy, ha úgy képzelitek el ezt a helyzetet, mint amikor valóban egy mély alvásból felébredtek. Ki - ki nyilván másképp ébred, de először csak úgy érzékeled, hogy már nem alszol. Aztán talán érzed a kávé illatát, amit a szomszédban főznek. Neadjisten kinyújtod a kezed, és a melletted fekvőt is tapintod. Résnyire nyitod a szemed, és beszűrődik a fény. Tehát az ébredés az nem egy súlyos törés, hanem fokozatosan bekerül a környezeted az érzékelő körödbe, nemcsak a látókörödbe, hanem az érzékelő körödbe. És még az is lehet, hogy csak az érzékelő körödbe, de a tudatiba nem. Képzeld el, hogy a Te lefekvésed után partnered beállított egy álló fogast a szobába. Ébredésnél lehetséges, hogy nem ismered fel hogy mi az, hiszen nem szoktad meg, a te szobádban nem volt eddig álló fogas, és elképzelhető, hogy egy embernek, neadjisten még egy betörőnek is véled, mire rájössz, hogy ez nem más, mint mondjuk egy ruhabábu. Ezért mondom, hogy az ébredés folyamata a felismerések és a kapcsolatok átgondolását, átalakítását hozza, mert hogy ha már azt is tudomásul vetted, hogy ez egy ruhabábu, még mindig egy csomó érzelmet fog meghívni. Például azt, hogy "Ó de régen vágytam már egy ruhabábura!". Vagy, hogy "hogy a fenébe kerül ebbe a szobába egy ilyen limlom kicitkacat?". Ez viszont a kettőtök viszonyából adódik, de még az is lehet, hogy abból, hogy túl sok beragadt emléked van, mert tételezzük fel, hogy ha az édesanyád varrónő volt, akkor utálod ezt a jelenséget, mert az jut eszedbe hogy minden nap varrással foglalkozott, és akasztgatta a ruhákat és felöltőket erre a ruhabábura, és nem veled foglalkozott. De ez a Te dolgod, hogy megengeded-e a ruhabábunak, hogy csak egy ott lévő jelenség legyen, vagy cipeled ezt az emlékfolyamot, ami az idők során rárakódott. És azt tudom mondani, hogy ember mivoltotokban még nagyon sokszor és nagyon sokáig cipelitek ezt, és ettől függően élitek meg negatívnak vagy pozitívnak azt a teljesen semleges és tárgyilagos dolgot, hogy a szobában most itt van valami, ami azelőtt nem volt itt. Ennyi történt, semmi több. És, hogy én hogy állok hozzá, az rajtam, maximum a ruhabábun múlik. Ez a példa lehet, hogy egyszerű, de a hétköznapokban kitisztítani a gondolatokat nem ennyire egyszerű. Mert mindig továbbgondoltok. Ha késik a busz, akkor továbbgondolod, hogy lekésem a tárgyalást. Ha lekésem a tárgyalást, leszid a főnököm, ha leszid a főnököm, nem kapom meg a következő munkát, ha nem kapom meg a következő munkát, nem lesz fizetésemelésem.  Nyilván nem ennyire rétegzetten, de az biztos, hogy a késik a busz, valamilyen módon összekötődik azzal, hogy a fene egye meg. És hogy ez izgalmas, hogy azt tudd mondani, hogy csak késik a busz, és még azt sem kell betenni, amit olyan sokan mondanak, hogy ez nem véletlen, mert biztos így elkerülöm azt a karambolt, amit ha időben odaérnék, akkor valószínűleg elszenvednék. Csak késik a busz. Semmi több, nem kellenek rá terhek. Ez így milyen Nektek?
 

 
- Jól hangzik. Vélem felfedezni a saját gondolati továbbgondolásom! ;-)
 

 
Mindenki, hát persze. De hát a sűrű anyagban muszáj volt így létezni, nem arról beszélek, hogy hibáztatok, csak azt mutatom, hogy átalakulnak a dolgok, totálisan átalakulnak a dolgok. Csak ne ott keressétek az átalakulásokat, ami az eddigi törvényszerűségeitekbe beletartozott, hanem a láthatatlan világban keressétek. És ezért kérdeztem, hogy miért fontos velünk kapcsolatban lenni. Egyszerűen az anyagba sűrűsödött ember kevés kapcsolatot bírt el. Az anyagiassága miatt. A felemelkedő, felismerő ember sokkal több kapcsolatot bír el, a tisztasága miatt. És hogy ha több kapcsolatom van, akkor az a másik folyamat aminek részesei vagytok, még izgalmasabban alakul. A másik folyamat pedig a kiterjedés. Eddig egy jól lehatárolt, még akkor is jól lehatárolt énbe zártátok magatokat, hogy ha ismertétek azt, hogy van csakra, energia, energiatér. Most a tágulás során, ezeket a határokat fokozatosan átjárjátok, majd bizonyos értelemben el is vesztitek. És ez a folyamat már bőségesen elkezdődött. És sokaknak pszichés problémákat jelent, mert a legbiztosabb kapaszkodó a földi életben az én, én így érzem, én ezt tanultam meg, ez az enyém. A tágulás során ez a védőbástya eltűnik. Ez a biztonság eltűnik. A biztonságot nem mindig a pénz, a lakás és az autó jelenti, hanem az én-határok. És képzeld el, hogy nem tudod eldönteni, hogy mitől vagy mosolygós, hisz nem történt semmi. Nem, ha a hagyományos értelemben vesszük, viszont a tágulásod során egy általad még nem ismert sikert vagy eredményt vagy boldogságot élsz meg. De mivel ez a tágulás nem egyenlő sugárral történik (ugye a tóruszról már beszéltünk), ezért egyensúlytalanságok léphetnek fel. Mert errefelé még ilyen kis amőbaszerű benyomódásod van, errefelé meg erősen kitágultál. De nem baj, mert az erős kitágulás fogja magával húzni a többi részt is. És ezért örülünk neki, hogy Ti megtiszteltek minket azzal, hogy belépünk egymás világába, Ti is a mienkbe, hisz érdeklődéssel fordultok felénk, és mi is a Tietekbe. Ha el tudjátok fogadni azt a felajánlást tőlem, hogy ez csak együttműködés, se nem segítség, se nem gátolás vagy ártás, csak együttműködés, csak kooperálás, akkor az engem nagyon boldoggá tesz. Mert akkor megéljük azt, hogy Ti is közeledtek hozzánk, és mi is érkezünk felétek. És ez, ez olyan, mint a… egy energiatánc. Nekünk azért fontos, mert a Föld egy sokszínű energiatér, bolygó. Nektek meg talán azért izgalmas, mert új látásmódot hozunk, új lélekállapotot hozunk a világotokba, ahogy ezt ilyen szépen megfogalmaztátok. Én azt remélem, hogy érzitek, hogy gazdagodunk egymás által.
 
Jó sokat beszéltem. Hát esetleg, ha van meglátásotok …
 

 
- Nekem lenne. Említetted azt, hogy a vaskapcsolatok átalakítása fontos.
 

 
Igen, fontos.
 

 
- Tudom, hogy nincs recept. Vagy van recept? Hogyan tudjuk ezt stabilizálni?
 

 
Hát, valójában a bátorság a recept. Azért a kapcsolatokat Ti a valamilyen szintű találkozásokban élitek meg, akár személyes, akár telefonos vagy internetes. Talán egy kérés, azt mondanám, hogy amikor belépsz egy ajtón valakihez, egy találkozáshoz, ne húzd magaddal a csatahajót, amin ott sorakoznak azok a lenyomatok, érzések, események, történetek, egyébként átalakult gondolatok. Mert higgyétek el nekem, hogy történik valami, és ő azt fogja mondani, hogy királyfi, ő meg azt, hogy koronás béka. És mindkettőnek igaza van, mert ebben a találkozásban ő királyfit, ő meg koronás békát élt meg, de hát ezt meg kell hagyni. De játsszunk el a gondolattal: a találkozás után ő hazamegy a királyfi élményével, és ezt színezgeti. A királyfinak bizonyára nagy birodalma van, talán még két bátyja is akad. De jó lenne, ha ő lenne a legkisebb, mert azt ugye tudjuk, hogy ő a szerencsés. És hogy ha az apja is elfogadna engem stb., stb... És a legközelebbi találkozásra már úgy érkezel, mintha mindez tökéletesen igaz lenne, de legalábbis szinte igaz. Míg a másik oldal a koronás békával megy el. És tételezzük fel azt a csacskaságot, hogy nem szereti a békát. És azt mondja, hogy „ú borzalom, már megint egy béka, na jó volt egy koronája, de hát miért lenne ő jobb, mint a többi béka? És ha még a kígyó a barátja, akkor meg aztán végképp borzalom!”. Na, nézzük az új találkozást, jön egy békás-kígyós, és jön egy hatalom-király-legkisebb-gyönyörűség. Hát mi lesz ebből: Te, szemét, mert nem váltotta be az ígéretedet. Te, tudtam, hogy ez lesz belőle. Ja, hát ha tudtam, akkor az is lesz. És máris más dimenzióba elfuttok, vagy bilincseket raktok egymásra. Azt a bilincset, amiben Te kialakítottad a királyfit, a koronás békát, a rossz anyát, a kibírhatatlan főnököt, az imádnivaló barátot, a szavatartó barátot, stb., stb... és még a jelzők gyarlóak is ehhez képest. Kicsit gyorsan beszélek most, bocsáss meg kérlek.
 

 
- Semmi gond, mert vesszük hanganyagra is.
 

 
És ezért lenne izgalmas… minden találkozás fontos, minden tiszta találkozás nagyon fontos. Minden újraélt találkozás Téged gazdagít. Csak engedd, engedd be, hogy a tegnapi ő, már nem biztos, hogy a mai ő. A tegnapi történet meghozta a maga hasznát, a mai meg majd kiragyogtatja a magáét. Ez így rendben van?
 
- Igen.
 
- Nem lesz könnyű.
 

 
Igen, nem. Eddig segítség volt. Tehát azt akarom Nektek valahogy elmondani, hogy eddig az, hogy belegyömöszöltétek ezeket a dolgokat egy értelmezhető keretbe, az segítség volt, segítség volt az anyagban éléshez. És nem szeretném minősíteni. Én csak arra biztatlak benneteket és ezért is kértem, hogy minden ilyen létező kapcsolat, ami mondjuk velünk vagy bárkivel fennáll és létrejön, azt érdemes kitisztítani, és leegyszerűsíteni. És a kitisztítás az semmi több, mint hogy elvágod – amit Ti úgy hívtok – a múltnak a köteleit. Ha ezt nem teszitek meg, akkor szemellenzőt fogtok viselni.
 

 
- Ha csak vékonyítunk akkor is?
 

 
Az jó, persze. Nem úgy értem. Hogyha nem figyeltek erre. A vékonyítás is jó, persze. Onnantól, hogy figyelem van ezen, onnantól nem tudsz nem javítani rajta. Ilyesmi, a vékonyítás is nagyon-nagyon jó. Nem az elvágáson, hanem a hátrahagyáson, tudatosságon van a hangsúly.
 
Igyekeztem ezt most Nektek érthetően vagy képszerűen elmondani. Csak ebben az egészben az a különösség, hogy ilyet, amilyeneket most éltek meg, földi emberek nem, de semmiképpen nem így éltek meg, nincs hova visszanyúlnotok.
 

 
- Ezért nehezebb nekünk, nem? Ezért mondjuk azt, hogy persze, rendben van, csak nem könnyű, nem?
 

 
Mindazonáltal szerintem ez, ha rájöttök az ízére, könnyű lesz. Megmondom, miért: képzeld el, hogy húzol magad mögött egy mázsás szekeret. Húzod évek óta és büszke is vagy magadra. Mert megerősödtél, rajta vannak a kincseid.  És én azt mondom, hogy engedd el. Ha elegendően régóta húzod, mondjuk 10-15 éve, akkor ha elengeded, akkor az első pillanatban bizony megbillensz. Ha nincs szerencséd, akkor pofára is esel, mert hozzá vagy szokva ehhez a súlyhoz. De ha felállsz, és megérzed, hogy mennyivel délcegebb a tartásod nélküle, és mennyivel szabadabban mozogsz, akkor meg mégiscsak könnyebb. Hm?
 
- Ühüm, rá fogunk érezni az ízére, remélem.
 
- Biztos, igen
 
- Egyébként, szerintem ez történik most. Ahogy a szavaid eljutnak a tudatomig, úgy abszolút ez történik most és az elmúlt időszakban.
 

 
Mindenkivel ez történik, csak nem mindegy, hogy hogy éli meg. Mert hogy ha ez, maradjunk a vasrúdnál, ha azt mondod, hogy „hu, sikerült, megvan!”, akkor az egy öröm. Ha valaki csak azt érzi, hogy elesett a szekere híján, akkor meg azt érzi, hogy „ó borzalom, szörnyűség”. És amikor egyszerre van a kettő, az milyen egyszerűvé teszi a hétköznapokat.
 
De valójában azért örülünk nektek nagyon, mert nekünk ezek, amiket most elmondtam, az egy suhanás. Nektek ólomsúly. Mi azáltal, hogy lelassítjuk, megnehezítjük, összetömörítjük, kontúrozottabb, nektek meg áttetszőbb. Érzitek a kölcsönös hatásnak a gyönyörűségét ebben? Mit kuncorásztok?
 
- Én csak nevetek.
 
Ja, jó, az jó. 
 
- Én kérdezek!
 
Hála a jó…
 
- Ha nagyon egyszerűen akarom kérdezni, akkor azt kérdezem, hogy mi lesz ebből? Tegyük föl, hogy oké elengedtük a szekeret, vagy nem…oké …arra az időszakra vagyok kíváncsi, amikor már nagyon sokan, vagy mindenki elengedte ezt a szekeret. 
 
Maradjunk abban, hogy nagyon sokan.
 
- Oké, akkor milyen újabb egyensúlyok alakulnak ki? Mert én azt gondolom, hogy akkor is kialakulnak újabb egyensúlyok, csak nem azok a régiek, amik voltak, és ezekre az újakra lennék kíváncsi.
 

 
Igazán, amikor arról beszélünk, hogy a Föld átalakulása, az nem a Föld átalakulása, hanem az anyag. Az anyag struktúráinak az átalakulásáról beszélünk. Csak egy picit engedd el a fantáziád, és képzeld el, hogy ha előreszaladunk, akkor lesz olyan idő, amikor néhányan, tudva ezeket a lehetőségeket, úgy teremtenek, hogy - és ez egy példa - együtt akarnak lakni és mindenki elképzeli, hogy mi lenne neki jó, milyen együttlakás, milyen ház. Valaki ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már kapcsolatba tud lépni a gondolatokkal is, fogja és mivel ügyes a keze, lerajzolja. És képzeld el, hogy a rajz alapján az összeült 10-12 ember valóban az Univerzum energiáiból létrehoz egy lakhelyet. El tudod ezt képzelni?
 
- Igen.
 

 
Na, hát például a teremtésnek van egy ilyen fázisa. Mert miért? Mert meg tudjátok érteni, hogy az atomok között is a kapcsolat a meghatározó. És még azt is kigondolhatjátok, hogy ez a ház, ez fa-szerű anyagból legyen, textilszerűből, földből vagy kőből. És ehhez nem kell a földet kiásni, a köveket megfaragni, a fákat kivágni. 
 

 
- És ehhez közel vagyunk?
 

 
Igen. Igen, nagyon határozottan azt mondom, hogy igen. Tudod, miért érzékelitek nehezen? Képzeld el, hogy nagyon hideg van. Április van, esik a hó, és nagyon hideg van. És valaki azt mondja, de még nem élted az évszakok változását, de már régóta hideg van, és esik a hó, és sötét van. És valaki azt mondja, hogy hamarosan meleg lesz, hamarosan virágba borulnak a fák, hamarosan sütni fog a nap, hamarosan ragyog az ég. És akkor azt Te azt mondod, hogy meg a Te kurva anyádat! Idáig járok a hóban, már tisztítóba kéne vinnem a kabátom és még mindig sötét van és még mindig nyomatom a fűtést. Ezért nehéz elképzelni. Csak minél nehezebben képzeled ebbe a hidegbe, és minél inkább azt mondod, hogy mész Te a fenébe, annál nehezebben jön be a fény. Mert nem engeded be. Nem pont Rólad beszélek, hanem az emberekről. De nagyon-nagyon sok ember kezd már eszerint működni. Viszont még nem olyan nagyon sok tudatosan. Sajnos néhányakat valami sajátos indíttatásból bolondok házába zárják a világ néhány táján, néhányan pedig Don Quijote-és szélmalomharcot folytatnak egyedül, és mondjuk újításokat adnak be és mindenféle találmányhivatalokba járnak, és küzdenek. De ez nem kell, ez nem fontos. Mert amikor megjön a tavasz, akkor a világ különböző pontján lévő emberek ezt megérzik és megértik. Még egy példát szeretnék nektek mondani. Hogy a saját életetekben, hogyha visszatekeritek az időt, sőt nem is kell, csak nyújtsd ki a kezed 15-20 évvel ezelőttre, nem mindenki tudja ezt ily könnyen megtenni, de hogy ha a 20 évvel ezelőtti híreket megnéztek, mondjuk a 80-as évek közepe. Próbáljátok már azokat a híreket, hétköznapi eszközöket és híreket mellétolni a mostaniak mellé. Csak a technikai dolgokat vegyétek figyelembe, az információkat, a kapcsolódási felületeket. Csak azt nézd meg, hogy a térképet – és megint nem jó vagy rossz – telefonodról letöltött program vált fel. Hihetetlen, nem? Képzeld el, hogy a 80-as évek közepéből, azért az nincs az olyan borzasztó régen, egy embert, aki nem érte végig ezt az időszakot, csak ide átraksz. Hát, nem találja a helyét. Főleg, ha egy nagyvárosba. Mi van? Mi van, hogy ülök a gép előtt és látom a másikat és beszélgetek vele? Mi van, hogy ilyen dolgok történnek, hogy emberek költöznek kontinensekről, egyikről a másikra? Mi van, hogy felfedezik Atlantiszt? Mi van? Hihetetlen dolgok történnek! Csak mivel Ti nagyon tudatosan azt választottátok, hogy ez ne robbanásszerűen történjen, és ez így rendben van, ezért nem is érzitek ennek a hatalmas ívét. Igen, ilyen nem lesz, hanem van, csak Neked még a lesz-ben van.
 

 
- Jó. Behozom a van-ba. 
 

 
Aha, nagyon nagyon sok, nézd meg mennyi csoport alakul! Ez mind a kapcsolatokról szól, még akkor is ha nem így fogalmaznak, ahogy mi. A Föld sok pontján épülnek a Shambalák. Igenis, épülnek. Bizony. Szóval, hogy például ez lesz és ez rajzolódik ki a van-ban. 
 

 
- Öhöm.
 

 
Lesznek olyanok, vagy az is látszik, hogy sokaknak dolga van az anyaggal. Nem tud és nem is akar így létezni, mint amit mondtam. Ők egy más világot fognak maguk köré rendezni.  És azt is képzeld el, hogy a Földön… tételezzük fel, hogy ismerted Jánost, és mondjuk ismerted Klárát. János nagyon anyag, Klára nagyon érző, Te nagyon energia. Három külön világ, ami három párhuzamos lét lesz. Az anyag, az érzelmek, és az intuíció/energia. Átjárható, de valójában átlapolt. Ezen a Földön… ezeken a kérdéseken mindig jót mosolyogtunk, hogy egy Föld vagy két Föld? Mit két Föld? Sok Föld! Rétegek lesznek. És boldogan, ugyanúgy ahogy mi veletek, éltek majd egymás energiamezeje mellett, nem háborúskodva a másikkal. Hm?
 

 
- Találkozva egyébként? Vagy csak így ahogy mi, Ti és mi?
 
Inkább így. Egyenlőre inkább így. Kb. úgy, ahogy most Te a brazil őserdők indiánjával. Ez milyen, izgalmas?
 
- Nagyon, én már alig várom, hogy ott legyünk a van-ban.
 
De hát már ott vagytok! Valójában efelé indultatok el. És még egyszer mondom, hogy a 80-as évek közepe, ha jól mondom a számot, azért az nincs olyan nagyon messze. 
 
- Nagyon szépen köszönjük Neked ezt a sok csomó információt. Szerintem lesz mire figyelnünk az elkövetkezendőkben. 
 
Volt kérdésetek, csak nem tudtam pontosan körvonalazni, ha akarjátok, fogalmazzátok meg. Helyosztót folytattunk Szóriával.
 
- Szerintem egy jelentős részére valamilyen szinten adtál választ. 
 
- Egy gyorsat még…egyébként Szória ma nem jön? 
 
Nem.
 
- Helyosztót folytattak. Mória nyert. A nyertest láthatjuk. 
 
Mókás, mert a helyosztó valójában csak annyi, hogy kinek az energiája fogadtatik be inkább. 
 
- Értem.
 
Elmesélhetem, hogy milyen a helyosztó?
 
- Igen!
 
Úgy képzeljétek el, mint hogyha egy tornádó szélén állnánk, és mi sem tudjuk, hogy kit hívtok be, és elindul az örvény és valamelyikünk behuppan. De azt még érzékeljük, hogy huppan-e utána a másik. Ha nem huppan, akkor egyedül jöttem, ha huppan, akkor meg egy kicsit kitartom a könyökömet, hogy ne huppanjon mellém. ;-)
 
- Nekem volt egy nagyon apró észrevételem, igazából csak egy mosolygás tárgya és nem tudom, hogy ide kapcsolódik-e: mostanában mindent fordítva olvasok, van egy háromkötetes könyv és ilyen össze-vissza olvasom: 2-1-3. kötet. Azon mosolyogtam, hogy említetted a légzésnél, hogy kilépünk a lineáris időfolyamból, és elkezdtem magamon röhögni, biztos én így lépek ki a lineáris időfolyamból. 
 

 
Különben ez egy nagyon üdítő és mókás dolog. Képzeld el, hogy az író vagy a rendező fejében már minden megvan a könyvvel kapcsolatban, valamiért úgy írja le, hogy számodra legalábbis, a logikát illetően, érthető legyen.1. fejezet, 2. fejezet, 3. fejezet … de semmi baj nem történik akkor, ha elolvasod a 3. fejezetet, sőt még izgalmas is lehet, hogy vajon ő mit írt az első fejezetben. Hogy van-e a művének szövete, és hogy Te abba bele tudsz-e kapcsolódni, úgyhogy bátran…
 
- Ez szórakoztató szerintem.
 
Aha, igen…játsszatok ezzel, hiszen mondtuk már Nektek, hogy ez az idővastagság ez azért, ez így nagyon megkérdőjelezhetővé válik. És az, hogy az ember halhatatlan, az egyben azt is jelenti, hogy – ezt a múltkori alkalommal is behoztuk – mindig idősebbre rendezed össze magad, úri huncutság, ugyanilyen formán fiatalabbra is rendezheted magad, és pillanatok alatt átállnak a sejtek, mert a sejt ugye nincs veled annyi év óta, amennyinek mondod magad, tehát bármikor bárhova átrendezheted magad, nem kell állandóan fodrászhoz járni, hogy a barna hajadból szőke legyen, mert ha a képed eléggé dinamikus, és úgy áll össze, akkor saját magadnak kreálod meg a külsődet.
 
- Nekem még van akkor egy kérdésem.
 
Persze, nyugodtan, hisz nem jön Szória.
 
- Említetted azt, hogy együttműködésre kérsz fel… ezt a szót használtad, igen. Láttok-e olyat, hogy vannak mások is, akik a földi lényekkel hasonló együttműködést csinálnak? Illetve nem biztos, hogy hasonló együttműködésre kérték fel az embereket, sőt lehet, hogy az emberek nem is tudnak róla.
 

 
Persze, hiszen az Univerzum tele van különböző … megpróbálom lineárissá fogalmazni, bár szinte lehetetlen, de azért mégis megpróbálom. Létezik egy minőség, egy fogalom, az abszolútum, tőlem hívhatjátok másnak is, ő, a mindennek a tudatában van, mindenbe bele tud létezni, de a távolságot úgy fogalmazzuk át, hogy minél sűrűbb, annál távolabb. Ez így?
 
- Igen?
 

 
Csak a szavakat megkísérlem összerakni. Minél sűrűbb valami, annál kevésbé átlátható. Ez egy törvény. Minél magasabb rezgésű, annál inkább táguló és átlátható. Ezek a fogalmak picit gyarlóak, de most így tudom kifejezni. Te, te ember a sűrű létezésedben nem biztos, hogy érzékeled azokat a formákat vagy minőségeket magad körül, amik pedig ott vannak, és ő érzékel téged, csak Te nem biztos, hogy ebből a sűrű anyagból érzékeled a másik oldalt. Ily módon titeket, mint egy központi gömbben lévő magot – ez sem igazán jó, de maradjunk ennél – nagyon sok réteg és hatás vesz körül. Mondok egy hasonlatot. Kilépsz, mondjuk az utcára és el akarsz jutni a boltba. A figyelmedet a járdára és a boltra irányítod és közben nem biztos, hogy érzékeled, észleled a levegő mozgását, a távolban egy tücsök ciripelését, a levegő szennyezettségét, a csillagok állását. Pedig az mind ott van. Azért, mert te a járda és a bolt között vagy besűrűsödve a gondolataid által. De minél inkább azt mondod, hogy „jé, süt a Nap”, „hm látszik a Hold, pedig nappal van”,”megrezdült a szellő”, annál inkább tágul ez az érzékelési spektrum. Ha meg ezt rezgésszint-változásként is felfogod, akkor ez megkérdőjelezhetetlen tapasztalattá válik. A válaszom tehát: nagyon sokan vagyunk körülöttetek. Nagyon sokan, akik más rezgéssel bírnak. Van itt egy asztal, ez sűrű. Rajta van egy terítő, az kevésbé sűrű. Ha ráteszed az ő kezét, akkor lehet érzékelni annak a hőjét. És egyébként még levegő is van ebben a szobában. De az asztal alsó lapja erről mit sem tud. Ez így? Tehát nagyon sokan vagyunk az emberi minőség vagy az anyag, vagy a Föld körül.
 

 
- Konkrétan: irányítják az emberiség egy részét más lények?
 
Én ezt semmiképpen nem így hívnám. Hát hatással vagyunk egymásra. De irányítani nincs jogosultság az univerzumban.
 
- Tehát, ilyen alacsonyabb rezgésszinten lévők felhasználják az emberek anyagban levését arra, hogy az anyagban levőket…
 

 
…rábírjanak valamire?  
 

 
- Öhöm. Ilyen híresztelések vannak, és erre vagyunk kíváncsiak. Tudnak ilyet?
 

 
Kötelező másképp fogalmazni! Ez az asztal azt vállalta, hogy ő asztal lesz, ezzel ebben az univerzális játékban két meghatározott funkciót, tulajdonságot vállalt: 1) tartja azt, amit az emberek szeretnének rajta tárolni, 2) mozdulatlan. Ahhoz, hogy azt asztal átkerüljön a lakás másik részére, vagy valakiknek meg kell fogni és át kell vinni, vagy földrengésnek kell lenni. Merthogy ezt ő vállalta. Az nem egy ildomos dolog, hogyha most az asztal fellázad és azt mondja, hogy Te kizsákmányoltál engem és csak akkor tudom a helyemet változtatni, ha Te cipelsz. Ez irányításnak tekintendő-e a Ti fogalmatok szerint, avagy sem? 
 

 
- Nekem át kell gondolnom ezt.
 
- Nem, nekem nem. 
 

 
Én azt gondolom, hogy a hatás és a befolyásolás és az együttműködés nincs megegyezés nélkül. Mielőtt nagyon haragudnátok a politikusokra, azelőtt kérdezzétek már meg, hogy mitől és kitől lehetnek ők a vezetőitek? Lehetne-e ő a vezető, hogyha Te magát ezt a rendszert nem fogadnád el? Nincs értelme a játéknak. Csak mielőtt még dühöngeni kezdtek, ebben Ti erősödtök, ennyi, hogy ebben Ti megerősödtök. Azért, hogy ez a hierarchikus rendszer, amit kitaláltatok, valami nagyon fontosat hoz: a viszonyítást és a viszonyításról való lemondást. Volt amikor a fáraót okosabbnak, nagyobbnak, istenibbnek gondoltad. Ma Te is isteni vagy. De ez egy út. Ő pedig vállalta, hogy eljátssza Neked igaz maszkban, bohóc ruhában az istenit. Hát ne haragudj érte, csak mondd neki, hogy oké, köszönöm szépen, leveheted a jelmezed. Ennyi. Ha könnyűvé akarod tenni. Ha nehézzé, akkor lehet drámázni. Akkor lehet és aki drámázik és aki küzd, őt se becsüld le, ő erősödik. A földi létben az, hogy erő, az egy fogalom. Az egy fontos fogalom. Az anyag tűrése erő nélkül nem képzelhető el. Az autisták nagy részében nincs az erő, ezért nehezen kapaszkodnak meg ebben a földi létben. Ellenségeket ne keress az Univerzumban, mert még a végén találsz. Tanítók vannak, tanítjuk egymást. És különböző formában. Van egy filmetek, a Csillagok Háborúja, ott Yoda .. na hát ezt tanuljátok, hogy ez a kis pikkelyes, gülüszemű, nagyfülű, ő a mester? Emberek, ne legyetek ennyire korlátosak! Igen, igen, ő a mester! Ja, hogy mert másnak képzelted. Hogy jobban szeretnél olyan mestert, vagy leginkább mesternőt, aki 170 és csinos, nagy kék szeme van és lebben a haja a szélben. Hát az már legyen a Te gondod.
 
- Jó. Jó. Yoda, jó lesz.
 
Ez a legfontosabb. Amit az emberek maguknak kifejlesztettek, az a humor. És azt valamennyien izgatottan várjuk, hogy fertőző betegség legyen az univerzumban. 
 
- Igyekszünk terjeszteni.
 
Lassan elköszönök.
 
- Köszönjük szépen, hogy itt voltál. Várunk legközelebb is Téged vagy benneteket!
 
Itt leszünk, itt vagyunk. 
 
- Köszönjük. Add át üdvözletedet Szóriának.
 
Feltétlenül. Ja, én is elfelejtettem valamit itt a nagy beszélgetésben. Lehet, hogy a mostani időt viharosnak élitek meg, azért mert felülről nyílik az ég, és valóban sokan várunk a veletek való kapcsolatra, alulról pedig ezek a felgyülemlett, bevasasodott kapcsolatok és energiák felszabadulnak és ez időnként viharos tud lenni (a létbenmaradás), de ettől ne ijedjetek meg, ez csak potenciálokat, lehetőségeket szabadít fel. Semmi több. Minél derűsebben élitek meg, annál könnyebb mindenkinek a dolga.
 
- Rendben, eszerint fogunk tenni!
 
Ma Te vagy a legelégedettebb, ezt tisztán érzem.
 
- Nagyon jó volt.
 
Na hát akkor köszönöm, a jelenlétet, köszönöm, hogy itt voltatok, és a napsugár veletek!
- Veled pedig a humor!!!