Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Nevető csupor

 

Szória és Mória együtt (részlet)

 

Ott kezdenénk a dolgot, hogy a Teremtő és a Teremtett az tulajdonképpen ugyanaz.

Tehát, hogy a teremtés leckéjét nagyon rövidre fogjam: az kerüljön hozzátok, hogy itt nálatok van a karmesterpálca, mert az Univerzum rendje, hogy a Teremtő szabadságot ad a Teremtettjének. Azt csinál, amit akar. Szemlélődik, nézelődik, de elengedi, élje meg a saját kreativitását, szabadságát!

Az, hogy ő most oda beérkezzen, és egyesüljön a maga kézműves alkotásával, ahhoz a legnagyobb segítség, hogy kacagtok. Nem decensen, nem is gúnyosan, nem is nyerítve, hanem olyan szívből jövően!

Na, ekkor érkezik a Teremtő és hajlandó feladni saját teremtői mivoltát. És így válik újra az egység teljessé.

Én megértem, hogy ez nem egy egyszerű dolog, képzeld el, hogy neked agyagkorongozó órán az a feladatot, hogy a saját magad általad kiegyengetett kis csuporrá válj. Nézegeted: hm, ez nem egy mestermunka , de legalább szívből jövő!  Kicsit csúnya, kicsit amorf, de legalább én csináltam, de legalább én lehetek ez a kis csúnya csupor!

Még egyet továbblépünk… Te figyeljél már! Ne válogasd le magadról azt a dög, rohadék, aljas, unalmas, szemét, kapzsi, mohó, hatalomhajhász politikust, bankárt, azt a nagy potrohos, zsíros ujjú, pénzes zsákon ülő… hanem képzeld el, hogy az is Te vagy! Hm. Ciki! – mondaná a népnyelv.  Szomorú. Ez is Te vagy! 

...

2013. június 10.

A Barangoló teljes szövegét itt tudjátok letölteni.

 

Vissza a Csillagközi Barangolókhoz